Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

mertem már, tárgyakban, étekben, italban, szokásban, semmi újat nem találtam, a társalgásból kimaradtam, amennyire az iiiem megengedte, s az esőt nézdegél- tem. — Költött már nagyon — mondta a háziasszony. Áztak a szőlők, a krump­lis, tökvirágos, kapros, káposztás kertek, elnehezedtek a gyümölcsfák, mint a hatalmas zöld komondorok megrázták magúikat néha, majdnem vakkantottak. Szeretem ezt a gondozott szőiővűdéket, mert csak a (hasznosság határáig gátol­ja a növényeik szabadságát. Nem ront miridenbe az ember. Ideszeretem a Bala- ton-felvidéket, a zalai hegyközségeket. Nincsenek itt mérnöki rendbe állított be­ton-lugasok, egyforma pince-slkaiulák. Minden szőlőnek megvan a maga egyé­nisége. Abban az esős órában éreztem 'először, szinte el is hittem, mintha a Keme­nesalján születtem volna. Idevalósi vagyok! Ismerem minden zegzugát, fáját, s ha megkérdeztek volna, hány szarvaslbika él a Fankasendőben, egyszerre rávág­tam volna, 2342! Olyan lokálpatrióta lettem, akár még Kozák Jánost is megkí­nálhattam volna a maga borából. Nem állt el az eső, de muszáj volt hazamenni. János kis motorbiciklijén bók­lászott előttünk, lábával is irányította, tökdöste magát a síkos kerékosapásban. Házába fordult, engem Edit fölviitt a Ságra, ő meg vissza Cellbe aludni ahhoz a Magdihoz, akivel, ha emlékszik még (a Tekintetes Űr, a Kissomlyón Vajda La­josnál vigadozfcunk. S mert én azért mégis a Marcalon túl születtem, e föld iránti szeretetem je­léül egy igazi kemenesaijaá vaiiomásos levelét mellékelem nagyrabecsüléssel. Stettner György Vörösmarty 'Mihályhoz. S'imonyi i(Vas-V-ben) Június lód. iH825. Édes Kedves Barátom! Azon napon mellyen barátomtól elváltam Fejérvárig jöttem, másnap Veszp­rémbe és harmadnap Dukába értem. Akármit mondjanak a fagyos bölcselke- dők, csak ugyan más ösztön vonssza az embert nem csak honjához de még en­nek kebelében is szülőföldjéhez, mint melly a barmot szökött akláfDa fnúzza. Bi­zonyos lágy érzelem fogja-el a legkeményebb kebelt is azon tájékon, meliynek ege mosolygott vagy zordonkodott születésünkkor felettünk, a melly látta érze- ményeinket tejledezni, s nyílni, s a szárnyékony tündér évek arany álmaikat s felleg váraikat támadni és enyészni, épülni és 'Omlani. Biztos ismerősök fcépök- ben tűnik-fel minden bokor minden fa; érthetőieg szól! hozzánk a csevegő ma­dár dala, a csöngő patak zúgása, sőt érthető szellemi hangokat susog fülünkbe a lengő szellő is. Egy szóval miniden ismert tárgy, minden szokott hely, keserű édes emléket ébreszt bennünk azon kornyéken, meliyben élő kedveseink laknak s elhúnytt szülőink és 'rdkonainlk tetemeik porlanak. így merengtem én megér­kezésem oita Dukában az elmúlt boldog gyermekkorban 4dik Júniusig a midőn Vidosné kedves testvériemhez ide Simonyíba jöttem. Június Vdilkén délután egy óra tájban egy kegyetlen felszéiíel támadtt rettenetes tűzi veszedelem alkalmá­val szegény testvéreimnek minden gazdasága kevés perczek alatt füstben s ha­muban enyészett el s ezen helységnek egy negyede porrá égett. Én elég szeren­csés valék szerencsétlen testvéremet, .kit a Végzet férjének a múltt November­ben történtt halálával is eléggé súlyosan látogatott, — négy neveletlen árváj i- val együtt úgyszóiva a lángok közül ragadni-ki. Ezen eset miatt miég egy dara­big ide fent fogok maradná, s Tek. Tlöfcöly A1 Ispán Urat is levelemmel kértem 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom