Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
t ÖREG Ne óvőd>j! Én sem tréfa lak veled, ha imádkozol. Tedd meg! ISTVÁN Megteszem. ÖREG Más nincs. Hanem ha adnál még egy topa 'bort! ISTVÁN Berúgsz! ÖREG Először esnék meg velem, s utoljára! Jólesett. Köszönöm, (felnyög) Sanyargat liimimár, gyomroz — 'beste lélek, be értesz hozzá! ISTVÁN Szánlalk, öreg! ÖREG Ne szánj! Ha nem akarnám, elűzném, olyan igéit is tudok. Méltán sanyargat, égi szóra vájkál. Nem illet engem jó halál, fiam! ISTVÁN Mit itudsz, hogy ily pogányul meggyötörnek? ÖREG Kevélykedjek halálomnak előtte? Oldani s kötni a három időt, ég ága-bogáit, förgetegeit, vihart betömni, villámot nyűgözni, nyitját tudom földeiknek és egeknek, élők és holtaik rendijeit tudom... ISTVÁN Rossz tudás az... ÖREG Nincs rossz tudás, ha jó az ember, István! ISTVÁN Tudnád-e azt, hogy meddig élek ón? ÖREG Készülhetsz te is — lélek leng fedetted. (felnyög) Rám szólt a lélek, — wem folytathatom. ISTVÁN Hat esztendeje készülök, naponta kérlelem Istent, venné már magához. Nincsenek Immár csak halottaám. Nagy sok halottaim ... ÖREG Nincs nagy 'halott, István. Lám, Géza úr is jó életű vélt, mégis semmivé lett, földdé, akit állat is megtapos! Ha föld vagy, akkor láb alá való vagy! ISTVÁN Megszóltál egyszer ... ÖREG Géza úr miatt-e? ISTVÁN Koppányért és Mihályiért, Ajitonyémt! ÖREG S mind a levágott kézfejért, kimetszett nyelvért, (kioltott látásnak miatta? Én voltam volna? ISTVÁN Te voltál, Atyács'ka! ÖREG S énekeinket emlegettem-e? ISTVÁN Nem .ám — szidásból edég volt az is! ÖREG Amit ha akkor mondtam volt, felejtsd meg! Idő elébe dolbbantak és eláilták, beásták minden gyalogúfainikat. Ha meg nem fojtod — nincs ország, nem áll, magyar nem ól; ha mégis: szolgasorban! Jól tetted! Holló 'kiáltson utánuk! Tisztának azért magadat ne véld! Nagy bűnlöd van: eltiltottál (magunktól! Ha 'ki óneiktucló volt, összeszedted, s kiverted szájukból az éneket! ISTVÁN Pogányságuk miatt! Jövő miatt! ÖREG Hamis hadat viseltél ellenük! A jövendőnek bölcsője a múlt, rosszul rengetted, király, összetörted! ISTVÁN Faragtam újat! ÖREG Áltatod magad! Az idő Isiten emlékezete! Azt fosztogattad, István, magahitten! őneki nem, de ártottál nekünk! Az égi Férfi mindent élni lát, felső embertől fogva mindenek sorjáznak éles szemének ellőtte, atyád, atyádnak atyja és fiad, utódaink és (megöletteink... Embernek ének őrzi az időt, az tartja számon minden eleinket! Hallgass meg egy semimdcske éneket, s szíve járását hallod az időnek! 1255
