Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
veszten veszünk), ment összefognak ellenünk. S illába virtus, (hogyha ránk aszúinak, hiába akikor jó hadi szerencse, országunkat felnégyelik, megesznek, elmorzsolódunk, gazdag földjeink jajjal és vérrel lesznek teljesek. ZERÉND Ami vérrel ikezd'ődiilk, vérrel épül. CSETE Szűkén költsd a imi 'Vériünket, Zerénd úr! Bő véred vagyon — rakj .nadályt magadra, s ne ránk. Bolond, ki karddal iköpölyöztet! ZERÉND Vitéz embernek kard a kenyere! DÉCSE (kardját kínálja Zeréndnek): Itt van ni, rágjad, s lakjál jól vele! S csumáját dóbd el! ZERÉND Vitéznek lenni vétek? Ami tegnap erény volt, mára bűn? VÁSZOLY Bűn, ha országnak ártasz általa. Majd sírva érted ,később most almit nem! Ha ellenünk jő császár és világ — hadlábra állva mert ©cáinkolódunk ... ZERÉND Sok a ha, Vászoly! Na megengeded, ha nem rikoltasz rám, ha nem csepülsz, talán egy-két ha tőlem is telik. Öítvány kötés a szó, császár szava; felette baj, ha apeghdszel neki. Kenyér a (béke, megszegi s beléfal. Ördög a császári, sok népekkel játszadoz, s egyiknek másik romlásával kedvez, s így győz, ha győz. S ha miniket megkever, úgy kell nekünk, mert ostobák vagyunk! Országnak karja földet túr, vasat ver; s kit Európa rettegett pedig: vitéz fcondáft űz, Ibaromna huj jogát — s morogva iám, mert tudván tudja, hogy karddal /könnyebb szerezni bármit is! Ha maga mellé állna a magyar mind; s ha reánk szánná magát a király is, magunk ura lehetnénk s az világé! VÁSZOLY Kerge birka! István úr, küldd el innét! Bolond ez; néha meg-megjózanul s igazat szól, de aztán összevéti s tücstoöt-bogarait összehord megint. S őt adnád mellém, hogy hadat uraljon ?! ZERÉND Bolondnak s vak királynak kár a társa! VÁSZOLY Hallod, király? Rám szólt s magára szólt. Nagy bölcsességet mondott kisded ésszel. (Zerénd dühösen elfut) ISTVÁN Világi sok szó — mázlott száj ocsúja — ne adj reá! VÁSZOLY Megmondanád, miért ne? Ö lesz — idővel — hadvivő vezérem! ISTVÁN Kardjához ért s az íjhoz is nagyon. VÁSZOLY S Décse úr a látásnak mestere, Csete a szóé! S akkor én minek? Gyúrd hármójukat egybe s tedd királynak, s szent földdé ileszen országunk hamar: Szent-Háromság urálija — amiatt! ISTVájN Istent ne csúfold! VÁSZOLY Gondolatiamul s gúnnyal szóltam fájdalmamnak miatta. A Mindenható megbocsát talán. Nem kenyerem a kerülő beszéd, mondom azért: vak voltom elriaszt attól, hogy első embered legyek. DÉCSE Aludj rá egyet, kérlek — el ne kaipkodd! VÁSZOLY Nem, Décse úr! Már harmadnapja alszom — szemem nélkül, s így lesz ez halálomig. Ragyoghat Hold, süthet hétágra Nap — ón imár csak alszom mindig, (mindenütt, nyeregben, ágyban, úton, útfélén, és álmodom és álmomban beszélek, s álmomban alszom s újra álmodom szemem világéit, kiscselédeitm bársony-arcát, hajúik egyforma színét — országot én álmodni nem tudók ... CSETE Segítünk, Vászoly! Jó karddal, vigyázó elmével is, fennjáró szóival is! VÁSZOLY Nem .Látom arcod — hogy higgyek neked? 1243
