Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Álom árnyéka az magyar» szó, tiétek is, enyém is. Álmot uráli jak? Jól monda Zerénd, ibár véletlenül: bolondnak s vak királynak kár a társa! ISTVÁN Ne tántorodj él kerge szó miatt. Kérleld az Istent — megvilágosít, s áldása lesz minden munkáidon. VÁSZOLY Rossz álmod vágyóik, István úr, felejts el! A trónra (majdan férfi kall, serény, hibátlan szemű, gyors eszű, akii Isten s világnak egymaga fölei. Én nem leszek látásnak koldusa! Vajmi sók hasznát venné az világ, ha én venném szemügyre dolgainkat, s én döntenék — vakon! Egyforma vétek rosszul iraívelni jót vagy jól a rosszat — felette nagy hűn — második halál! Nem vállalhatom. ISTVÁN Ez végső szavad? VÁSZOLY Ez, István úr! ISTVÁN Nekem végső reményem te vagy, te voltál ama szörnyű nap óta. S immár te lis fájsz, Vászoly. Szemed világát meggyászoiom, s elsiiratlafc téged is. VÁSZOLY Rossz álmod voltam, István úr, felejts el! Gyászold el Imrét — sírj ország miatt! Szemem híján is férfi vagyok, s élők én. S amíg van akár egy barátom is, egy hűségesem, koldusbotra nem jutok. Ha mégis, akkor úgy kellett nekem! Miért születtem Vászolynak, miért nemzettem volt fiacskát hármat is; Mi lesz velük, király, mi lesz velük? Mert itthon immár nincsen oltalom! ISTVÁN Rendelj melléjük őrt, megbízhatót — életüket él ne oltsa alja kéz. Küldd Svábiába őket vagy Folóniába; neveld királynak mindhármójukat; erősítsd őket .Krisztus jó hitében. — Most menjetek pihenni. Décse úr, őrizd, ne essék még nagyobb ibaja! Áldjon meg Isten, Vászoly úr, fiam! Lakjál, egyél s aludjál jól utána. (Vászoly Décse és a Vitéz segítségével el) Meddig még, Isten? meddig és miért? CSETE Nincs már a szónak értelme, király! ISTVÁN (felállna s visszaül) Segíts, a lábam elmackósodotl; egyre gyakrabban kínoz. Köszönöm! CSETE Nincs idő, István, nincs múlt s eljövendő; nincs út előre, hátra — csak toporgunk! ISTVÁN Verjétek föl Sebőt! Megfőj tatom. (mindketten el. Színváltás után következik a 6. jelenet) 6. jelenet (Szín: kápolna-belső. A kápolna közepén Imre herceg kőszarkofágja, zárókövén égő gyertyákkal. Hátul kicsi oltár, felette feszület. Gizella a sír zárókövére virágokat rakosgat, közben lassan körbejár és — német dallamra — énekel. Éneke alatt — hol erősebben, hol gyengébben — magyar siratóének hallatszik, de a szöveget nem ismerjök fel.) GIZELLA Két naipja mozdulatlanul fekszel, fiacskám, kő alatt. Jöhetne immár Isten úr gyógyítani (halálodat. (sír) Hol fáj a halál, kisfiú? Óvatos ujjal tapogat, bólint az égi Férfiú, s meggyógyítja halálodat. 7. jelenet (Szín: mint előbb. István belép a kápolnába, a sír előtt megáll, fejet hajt, keresztet vet, kezét imára fogja. Gizella tovább énekel — virágot rakosgatva.) GIZELLA Vetettem öt szép magzatot. Megvert az Ür — csak egy maradt. De ő is halott már, mind halott. Féküsznek súlyos kő alatt... (Odaér Istvánhoz, rápillant, rászól:) Hagynál-e sírnom? (továbblép, énekel tovább) 1244
