Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ISTVÁN Ganajszekérnek Isten is kitér. Rút (tudomány a szidalom, de nagy sebet nem ejt. ZERÉND Ha karddal meg nem támogatják! A külső népek mind rühelljenek, s inígyliik földünk módos áillapotját. ISTVÁN Való igaz. Legyünk tallán szegények mohó és éhes népeknek miatta? Ne gyarapodjunk? Tűzben kölitsük él, mit Isten és föld s jó dparkodás ad? ZERÉND Gyarapszunik ? Búza, (bő gyümölcs, arany mind elcsurog országnak (végein. Hordó az ország, csapra verve s nyitva. S tódul az német, itt tolong a tálján; kelet- s nyugatról minden idegent bélfogadsz s tömöd! CSETE S te éhen maradsz!? ZERÉNiD Karddal (kínálnád — megszaladna menten! ISTVÁN Kincseimnek elköltését :nem szánom. Gyönge s felettébb esendő az ország, ahol csak egy nyelv, egy szokás vagyon. Kitől tanulnál új betűvetést, új hadi fortélyt, új mesterkedést, új éneket Krisztus dicséretére — tőlük ha nem? Becsüld az idegent! Egy szót ha hoz, már az is jó haszon. ZERÉND Maga lábán is megáll a magyar, s maga hitén! ISTVÁN Hitet te ne igazgass! S viselj serényebb engedelmet! ZERÉND Én?! VÁSZOLY Kézzel segítsd, ne szájjal, a királyt! ZERÉND Én?! Ki készül harcra, ha a trombita bizonytalan zengést les zen, király? Bízzál kardomra jó munkát, s viszem! ISTVÁN Viszed? Hová? Vesztünkre ám faizonynyal! Hiú az erő nélküli harag! Mint a (küszöb és ajtó közt való ujj, vagyunk hatalmas császárok között, s mind ellenségtől romiunk, rontaitunk, ha békességben nem maradhatunk. ZERÉND Jól értelek, István úr? Gyáva lettél? Némettől félsz; császártól szontyolodsz? Hamar felejtesz! (Egy (éve sincs, inait hazáig kard- és íjaink elől. ISTVÁN Ha reánk jönne, megfuttatjuk máskor is. Másét ne bántsd, ám magadét ne engedd. De (békesség kelt, ibéke — (bármi áron! A ícsatamező nelm terem. Halottak nem nemzenek fiat, de sok könyűt! ZERÉND Ne ámítsd magad s bennünket, király! Rövid öröm a (béke ez világban. Tekints csak néhány esztendőkre vissza, hány romlott béke van mögötted (is! Mély sár a béke, láp — (belé veszünk. Országot ha szekérnek mondanánk, megsüllyed benne, tengelyig s alább is! VÁSZOLY Nagy hitető vagy, Zerénd. Nem szeretlek. ZERÉND Ki (kérte, hogy szeressél, Vászoly úr? VÁSZOLY Elhallgattalak — hallgass meg te is! Rabság a látást ímeghomályosítja ... ZERÉND Meg ám, de hogy! VÁSZOLY Kus&olj, kurvafia (bestye! S ne gúnyolj lkávájt szememnek miatta! ZERÉND Csák járt a szám, bocsáss meg! VÁSZOLY Jó anyádnak bocsásson ímeg az ég, ha ily fiat szült, nehéz-esaűt, de szófosát! Hiába fürdik a csík, nem lesz belőle hal! ZERÉND Még egyszer kérem, bocsáss meg, s ne szidj! VÁSZOLY Jól van. (De hallgass, s tartóztasd a nyelved! Jót-rosszat összehord és elkever. Király amit mond, úgy igaz: ha (béke nincs, 1242
