Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Ez is itt ni! Ügy fülel, minit az eb. Kotródj innét, gané! CSETE Elég legyen! Ha őket szidod, a királyt szidod. Parancsa nélkül egyik sem cselekszik. Különben kérdezd bármelyik bajort, nem szívesebben élne-e házul, szülötte-íöldjén, semhogy itt velünk. Iderendelte őket a király s a hit. ZERÉND Mért véded őket? Nézz körül. Kinek szeme van, észbe veheti, hogy mirajtunk az Isten bosszúálló karja, haragos ostora vagyon. Mert azótától fogva, hogy bejöttek, még csak a tízesztendős gyermek is több latorságot tud, miint azelőtt akár a negyvenéves ember. A ragadom'ány, lopás, a fajtalan, feslett élet, a szitok és az átok hírrel is álig hallatott közöttünk. S még hálát emlegetnék, mintha ők adták volna e földet is alánk. így van, Décse úr? Hallgatsz, mint a hal. DÉCSE így is, másképp ás. Fehér nap, ritka ünnep, hogy együtt vagyunk, magyari urak, temetésen, csatán, máskor soha, s ahely.t, hogy 'ország dolgával törődnénk, az németeket csepülijüik vitézül. Haragszom rájuk én is — Vászolyért; bölcsőtől fogva pajtásam vala, s (tíz éve, hogy ném láthatom — miattuk, összevegyült egy németi leánnyal, arra használta, amire való, s a lányka atyja addig károgott, mígnem István úr elunta, és dühében Vászolyt Nyitóra parancsolta rabnak. Sóik bűnük vagyon — megtonlatlanuil. Gyanítom, amit küldök a királynak jelentést enről-arról — eltagadják előle. Mégis, azt mondom: Ha a jövendő a gond, hagyjuk a múltat. Kisebb királyunk ki lesz? Vászoly-é vagy az a csökött Aba Sámuel? 3. jelenet (Szín, mint előbb. Az ájult öreg, duxok. A kápolna kapuján kilép a Főpap). FŐPAP Urunk még bent maradt, s Gizella is. Árva SEÜlőnék bús joga a sírás ... Kérjétek Istent, segítsen nekik veszteségüket könnyen elviselni... (Észreveszi az ájult öreget) Hát itt van ez a bakbűzű barom, Krisztus-csúfolő cégéres lator, dögletüető gonosz? Hát hiába tiltotta el innen is a ’királyné? Parancsolom az igaz hit nevében: ezt a ímegőszült rút, büdös dögöt markoljátok föl, két undok szemét toljátok ki, vessétek a szemétre, nyelvét, amellyel Istent káromolta, tépjétek tó, lökjétek a kutyáknak! ZERÉND Vissza vitézek! DÉCSE Nem úgy, püspök úr! Ezt a megőszült rút, büdös dögöt szereti a király, s itt ő parancsol. Ott bent talán az Isten, vagy talán te, itt a király parancsol, jó uram! (István kilép a kápolnából) ISTVÁN Megvesztetek? S egyszerre? Püspök úr, Décse?! Vijjogtok, minit a keselyűk, ha dögre lelnek. .Ha már e szent helyet nem tisztelitek, tekintsetek engem s halottacs-kámat, Imre herceget, a majdnem-királyít. És a nem-apát hagyjátok imádkozni, püspök úr! (Észreveszi az átélt öreget) Ez a vénember zarvart meg, atyám? Szerette Imrét, s eljött elköszönni, elvégzett egy imát is, bizonyára a maga módján. Férj el tőle, püspök! Aki akár egy ujjal illeti, fejét vétetem, bárki légyen az! FŐPAP Keivély vagy, 'király! Gizella parancsa tiltotta el e helyről. Isten -ellen s törvényed ellen vétett. Ha meg nem bünteted, törvényszegővé leszed magad is. ISTVÁN A rossz -parancsot nem kell teljesíteni. S amit itt mívelt, együgyűcske játék, Isten szent nevében megbocsájtom. (odalép az ocsúdó öreghez, fölsegíti) Kelj fel, atyácska! ÖREG Köszön ö-m. 1219
