Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Petar Anasztaszov: Szüret, Éjfél felé (versek, Kiss Benedek fordításai)
Éjfél felé Éjfél felé majd faragott lábú kisszékemre a Tejút peremén leülök. Belekóstoltam sok gyönyörbe, sok élvezetbe, de többé nincs oly testi szeszély, ami köt. Éltem a világom, nem siratok meg semmit, csak talán a boldogságot, mi odalett. De valószínű, ha egyszer fölém magaslik a bakó, szolgálatkész jó fiú leszek. S adatik bájos pillanat minden bizonnyal érezni a bolond hold pallosa alatt: az ember újjászületik, amikor meghal, így lesz halhatatlan, nagynak meg így marad. Elszoktam tőle, hogy közeli vég félemlítsen, sok dolog vár reám félbe-iszerbe valahol. Ám méregpoharam fenékig majd kiürítem, ti pedig dönthettek: mennyország avagy pokol. S íme, most meggyújtom keserűség-cigarettám, míg szívemre ég a sorjázó földi baj. S levetem föntről a gyufa parazsát — lent tán azt hiszik: csillag hull szikra-szirmaival. . . (Kiss Benedek fordításai)
