Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló IV.)
HÉRA ZOLTÁN Ráismerések NAPLÓ (4) Menni széllel szemben, ellenállást gyűrve le: az örömök, amelyek gyermekkoromban, és később is sokszor, ebből merítettem. — Jobban szeretek egy olyan téren átmenni, amelyet betonlapokkal fedtek be, mint olyanon, amely csak sima aszfalt. A (tagolatlanság lefékez, a tagoltság meglendít, megvidámít. A tagoltság kedvelése az úgynevezett hosszú versekben is. * A bürokrácia meghökkentő dokumentumai itt, N.-ben, egy gyógyszertárban. Felirat egy külön iroda ajtaján, szó szerint így: A LEPECSETELTETNI ELMULASZTOTT RECEPTEK LEPECSÉTELTETÉSÉNEK IRODÁJA. (Mondanom sem kell, az iroda a legnagyobb forgalom idején zárva volt.) * Emberiségmámorom — szemben a gyakori antropológust kricitizmussal — amikor fizikailag messze kerülök mindazoktól, akik úgy élnek és cselekednek, mintha életcéljuk volna az életmámort örökre kiirtani. Havannában például, amikor 1968 végén egy napsütéses délelőtt végigmentem a tengerparti mellvéd széles párkányán — jobbról a tajtékzó tenger, balról a város —, s úgy éreztem, hogy akikkel dolgom volt az életben, nem is egyedek voltak (olyan, amilyen rossz, vagy jó (tulajdonságokkal, illetve azok keverékével), hanem maga a végtelen, sok színből kikevert, végül is szeretni való emberiség. Olyan erős volt ez az érzés, hogy először megijedtem tőle, főképpen a testte- lenítő — a mindenségben feloldó, „a természetes nehézkedés fölé hajtó” — sugallataitól. Erdesíteni próbáltam, s csak aztán engedtem át magamat neki, kellő óvatossággal. Iróniával és öniróniával ellensúlyozva, s egyben kontrollálva a hullámait. Később egy vers, mint az eképpen kész, »magától meg- komponálódott« érzések és asszociációk leképezése. (Az érzelmi valóság által felkínált alakzat mint versalakzat.) * Kettesben kell élvezni a természetet — az a gyanútlanság, amellyel ezt nem egyszer elfogadtam. Megsejtve valamit, talán túl sokat is abból, amit az éden ízének neveznek. Amire aztán persze nem egyszer kiűzetés. A visszavágyódás ahhoz a nyugtalanító, de végül is harmonikusabb állapothoz, amikor, a magam ura és a természet ura, egyedül tudtam élvezni a vizet, a rétet, az er1144
