Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Fitz Péter: Gulyás Kati és Lovas Ilona kiállítása Kőszegen
nyába vezetett. Ez mindenekelőtt a műfaji önvizsgálat, önmeghatározás periódusát jelentette, mely automatikusan vezetett át a képzőművészeti tendenciák textilre alkalmazásához is. Természetesen összetett folyamatról van szó, mely közben a kísérleti textil egyre jobban elszakadt az iparművészeti alaptól és inkább a képzőművészeti avantgarde részévé vált. Ennek a fejlődési folyamatnak két igen jelentős képviselője a most Kőszegen kiállító művész is. Mindketten annak a textilművész generációnak tagjai, akik az új textilművészet létrehozásában döntően közreműködtek. Gulyás Kati a magyar textilművészet nemzetközileg is egyik legismertebb alakja. Ennek okai igen összetettek. Talán különösen hangzik, de a magyar textil elismertsége külföldön a hazai megbecsülésének sokszorosa, a világ minden ilyen jellegű kiállításán rendkívül nagy becsben tartják a magyar textileseket, arról nem is beszélve, hogy Szombathely a gazdája a világ legjelentősebb és legnagyobb minitextil kiállításának. Ennek jelentőségét természetesen nem kell túlbecsülni — s a minitextil művészi értékén is lehet vitatkozni —, de az tény, hogy például 1984-ben a világ 28 országából közel 600 művész jelentkezett 700-on felüli alkotással erre a kiállításra. Vagy például az 1982-es Nemzetközi Minitextil Biennálé megnyitóján a 300 vendégből 180 volt a külföldi, aminek az a jelentősége, hogy Szombathely szép csendben jelentős szerepet kapott a kortárs művészet egyik „világpiacán”, ami korábban Magyarországon sohasem fordult elő. Így fordulhat elő az a különös eset, hogy Gulyás Kati neve külföldön jobban ismert, mint itthon. Ennek elsősorban az az oka, hogy kétszer is szerepelt a műfaj legnagyobb seregszemléjén, a Laussanne-i Biennálén, Svájcban. Másrészt a Velemi Textilművészeti Alkotóműhelynek egyik legaktívabb tagja volt, 1977-től vett részt az új textilművészet egyik legprogresszívabbnak számító műhely munkájában. Ez a műhely most éppen átalakulóban és elköltözőben van, de míg működött, erre is érvényes volt az a közhely, hogy senki sem próféta saját környezetében. Míg évente tucatnyi külföldi művészt kellett elutasítani hely- és pénzhiány miatt, addig itthon 1088
