Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Fitz Péter: Gulyás Kati és Lovas Ilona kiállítása Kőszegen

a műhelyt mint szükséges rosszat kezelte az arra illetékes fórumok többsége. Pe­dig a művészi önértéken túl jelentős kulturális és gazdasági hasznot is hajthatott volna a műhely. Gulyás Kati munkássága kapcsolódik a Biennálékhoz és Velemhez. Munkáinak jelentős része ma már a Savaria Múzeum textilgyűjteményében van, de megtalál­ható olyan jelentős külföldi gyűjteményben is, mint a svájci Pierre Pauli Collection. Az első komoly érdeklődésre számottartó sorozata az 1977-ben készült „Töm­lők”, mely plasztikai problémák textilbe fogalmazása volt. Színes vászonnal hur­colt textiltömlőkből térbeli elhelyezkedés-variációs sorozatot készített. A tömlők ígymáshoz való viszonya, a két szín — a vörös és zöld —, különféle elhelyezkedési épcsői érdekelték. A téma szobrászi, a megvalósítás anyaga textil. Ugyanennek a ;émának másik változatánál fóliatömlőkbe először homokot csomagolt, majd a ho­nokba rejtette a nemzeti zászlónak kis darabját. A mondanivaló könnyen lefordít- íató, a hazafiságról, a nemzeti érzés eltűnéséről, előbukkanásáról; erről a mindig >roblematikus témakörről szól. A csomagolás — mint művészeti tárgy — idea következő sorozata az az ötré- zes nylonfólia-együttes, melyben egyre keményedő állagú anyagokat — levegő, víz, 'atta, pamut,, kőzúzalék — csomagolt. A koncept art fogantatású kísérletsor záró :s fordulópontja az 1979-es háromszögletű fóliazsák sorozat volt. A négy elem itt evegő, víz, textil és kő; egyaránt jelen van tárgyi valójában és lenyomatában. A enyomat az eredeti tárgy fotója, azonos méretben, fotóvászonra kopírozva. A mű naga a kettős jelenlét, a valóság és lenyomatának szembesülése. A művészi alakítá- ának tárgya egyrészt a valóságos anyag, mely szembekerül a kópiával: s a kon- rontáció a valóság és másolata között zajlik. A lenyomat jelentőségének felfedezése megváltoztatta művészetét. Az első nagy- léretű lenyomatmunkája a 9. Lausanne-i Nemzetközi Biennáléra készített „Mozdu­ltján mozgás”. Saját életnagyságú fotóvásznon reprodukált alakját reprodukálta ülönféle testhelyzetekben (állva — frontálisan és profilban —, guggolva, ülve és skve), alulról kitömött plasztikai formákra applikálva. A személytelen önportrésor 1089

Next

/
Oldalképek
Tartalom