Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
Uraságod fülébe zúgni, miként a nagy zeneszerző -megzendítette. Weöres Sándor gyerekfejjel ajánlotta öregek című versét kedályi zene alá, így találkozhatott a két földi, az Űr és a csodagyerek, korunk zsoltáros nagy muzsikájában. A nyári nap, a téli hó, őszi levél, tavaszi friss virág mind azt dalolja az ő fülükbe: „Élet-katlanban régi étek, élet-szekéren régi szalma, élet-gyertyán lefolyt viasz: téged megették, téged leszórtak, te már elégtél: mehetsz aludni .. Nekem a zenész csöngői látogatása annyira természetes, hogy a hírt a költő megkérdezése nélkül elhiszem. Az új -lakók kiikísórtek, a kutya megszagolt és a kapuig előzött bennünket. És megértem Weörest, mért nem lépett gyerekkora udvarába. Lakatlan szülőházunk többször fcényszerített megtorpanásra engem is, de én azért bementem. Akár az apja vagy testvére koporsójánál állna az ember. Semmi sem a régi, minden megváltozott. D levelébői idézem: „Mostanában többször megszámolom Kemenesalja póétikus fiait. Régen meghaltakat és maiakat. Ezekben a napokban keresem Weöres Sanyi szüleinek a sírját. Az édesanyja itt nyugszik Szombathelyen a Szent Márton temetőben. Síremlékére állítólag Ferenczy Béni készített domborművet. Az apja nem tudom hol van eltemetve. Sándor szeretné őket a csöngei földbe visszavinni. Megpróbálom ezt elősegíteni, de addig még kutatnom kell a sírok után. Szívesen teszem.” Se szülői sír, se régi porta. A nevezetes kis ház, ahol a költőfiú elmélkedni és unatkozni szokott, ott volt, ahol azok a fák állnak. S mert ritka alkalmat ad magánéleti élményeihez, örülök csöngei verseinek, melyeket Naplójegyzeteknek címzett föl húszéves korában és a szüleinek ajánlott. „Hideg van” — kezdi és folytatja: Ma minden: kevés Nincs másom csak pár vágy és puszta szándék, s tüdőmből egy kis hőemelkedés. Jó volna innen menni, futva menni — szomorú ríme csak: aludni, enni, s úgy ónom már a torkig j óllakást, mint a kiozettra-járás-t, versírást. Mit mondjak még? hogy ebédre mit ettem? leölt csirkék sült hulláit temettem, Kibírhatatlan a falusi klíma annak, aki már nem falusi, hidegre kényes, magától elgyengülő ún£i, akárcsak én, mert én is visszajáró vagyok. Melegít egy kis kályha, de a falnál már hideg van. Nyirkos a dunylha, aztán bemelegüi. Reggel elkapja a hideg a lábat, nem úgy, mint a kutya, amiben azért lenne mégis valami meleg lehellet, bár ázott rajta az irha és büdös. Hideg sírbolt a szóiba. Gyorsan fölhúzni a nadrágot, föl a kabátot, a harisnyát, ha már kilenc óra van. És téblá- bolás a tűzhely mellett, reggeli kávé, de utána -mit csináljon az ember? Nincs semmi dolga. A szülők teszik a magukét. A legény szalmát vonyogóz, fát aprít kiska- bátban a szomszéd ház udvarán; élvezi, ahogy a v-onyogó, ez az egyes alakú szúrószerszám a megülepedetté présel-ődött napfőnysárga szalmában herseg és -leránt 253
