Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Varga Imre: Ember/világ rapszódia avagy Észak- és Dél-Imre természetrajza (vers)

árnyékuk peremén a halálba-ugrást a halálba-ugrást ismét elodázva és szemedbe fölérző képek csúsznak lassudan benépesülsz e földdel benépesülsz Kolompolva s bégetve dél felé a tenger ércei elvonulnak a táj puha zöld barna kék az előbugyborgó bazalt kissé megbillenti lapját két folyó között himbálja az elkötött dombhát a tölgyet szilt juhart kőrist somot és papsapkafát

Kihunytak konyhapultomon egymás után a sárga birsek kozmikus sötét faltól falig a megnehezült benti térben morajló sörény faltól falig Mint aki üvegkockába zárva nem hallja nem érzi csak látja mint aki üveg mögé zárva a paták dobaját is látja s látja a sűrű erdőkbe visszavonuló hadakat is

Álmomban üldözők elől mély kútba leszállva rejtő helyek már csak a föld alatt még még riadtan az egyre szűkülő betoncsövekben A kőromlás helyén a pásztor megpihen s a nyájra ingben kalapban pásztorbotja ügyel Látja a tenger visszavonul szerteterped összeszorul elindul s megáll a láthatár alá csúszik bugyborogva Tenyérbe veszi jól ismeri a határt árvalányhaj arany- szakáll vírállító fenyírfű fátyolvirág ezüstös pimpó szerecseny zsálya szerbtüske cickafark kijóhajma kakukkszegfű keltike pitypang libatop kutyatéj farkasfűtéj tenyérbe veszi megnevezi a földet Arcod belülről homorú homorú tükör láthatatlan láthatatlan lángban rezsegnek benne a dombok

775