Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Varga Imre: Ember/világ rapszódia avagy Észak- és Dél-Imre természetrajza (vers)

legelők aratók agácsfák egy lapos kvád parittyákö nekikoppan szilánkokra törik szilánkokra a megismert határ a megismert határ Kíső Vágottak Szekeresdek Főső erdőtál Ásó erdőtál Cserepes Galagunyás Szőllők föle Karadomb Humok Cseresek Kiskútyi Körtífa dűlő Karitvány Kistilalmas Nagy tilalmas Ürrít Vadómás Veresajja Kövecses és Bikarít Paprít Pálláza Kenderes Odaátyiak Papszög Ürbírirít Kétvízköze Kíső óra Beső óra Kókom Vágottak Csereserdő Babos Kivagyok Cserepes S amerre vonult a nagy víz madarak emlékek odalentről Dohár dán mormolja dédapám Doletile su ptice

*

Rándul az idő. Szonettként indul valami új; torzó marad, lángban szétolvad kaucsukbaba a pillanat

Kegyelmes év volt. Kegyelmes. Utolsó

napja a kozmosz hatalmas

odvába kiloccsant. Házunk koporsó.

Hant, kavics, göröngy koppan a falaknak.

sorok közt lángoló nádasok rohannak.

*

Kinti tenyészet. A rím nem rá vonatkozik.

Fölvillan két szó közt, fénye vakít.

Szétcsúszik alatta minden.

Szikes föld felett a hőség rázza nehéz piros lobogóit.

Törött tárgyak; repedtek. Torzóit, porzóit felmutatja a táj.

Sarkában egy nagy rézkulcs alatt foltosán lángol a lapály. *

*

776