Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Mihályi Gábor: A magyar dráma gondja (vita korábbi és mai résztvevőkkel)

tűnik drámaiságuk — már Hevesi Sándor is észrevette Móricz műveiben rejlő drámai lehetőségeket. Vegyülk csak a Hét krajcárt — a kis elbeszélés sűrűsége, tömörsége, zárt kompozíciója azt sugallja, hogy ezt a művet színpadra kellene venni, illetve méginkább azt, hogy szerzője kitűnő drámákat írhatna. Ezzel szemben tudjuk, hogy Móricz valóban írt is drámákat, egyik-másik regényét maga írta át színpadi formába, és mégsem tudott jelentős drámákat alkotni.

A Rokonokból is készített Móricz egy drámai változatot Hevesi Sándor Nemzeti Színháza számára, s ha most azt nézzük, hogy miért nem sikerült ebből a valóban drámai anyagból igazii drámát formálni, azt hiszem, eljutunk a magyar dráma. illetve a magyar dráma és színház kapcsolatának néhány alapkérdéséhez.

Móricznak ez a regénye nem olyan népszerű, mint a Légy jó mindhalálig, de nem hasonlítható olvasottsága sem az Erdély trilógiához vagy akár a Boldog emberéhez sem. A Rokonok rendkívül kemény, megalkuvásmentes, feszes, rideg, száraz írás, amely nemigen melegíti fel olvasóinak szívét. Viszont anyagában igazi dráma.

A regény címe, a Rokonok. És ahogy a történet folyamán jelentkeznek a rokonok, a Kopjáss nemzetség, ez azt a látszatot keltheti, mintha a mű 'lényege a magyar sógor- ság-komaság kéz-kezet mos problémája lenne. Holott ez csak az egyik meliékszála a regénynek. Valójában a Rokonok a magyar társadalom több korszakon át makacsul azonosan működő szerkezetét tárja elénk — ez áll a regény középpontjában.

Az, hogy valakit a nagybátyja, a segélykérők, a vérségi kötelékek lehúznak, korrupcióra csábítanák, ezek anekdotikus motívumai a regénynek. A lényeg a kettős tudat problémája. Mindenekelőtt ahogy ez a regény középpontjába állított jelentéktelen kultúrtanácsnokból városi főügyésszé előléptetett Kopjáss István kettős tudatának kialakulásában tetten érhető.

Kezdjük talán ott, hogy aki nem haszonélvezője, hanem csak szürke kisembere ennek a- magyar társadalmi struktúrának, az önmagát tisztességesnek tudja és bizonyos értelemben az is. Általános pszichológiai vonás, hogy az emberek ab ovo tisztességesnek gondolják önmagukat. Mindenki abból indul ki, hogy ő rendes ember. Igaz a „rendesség” követelményei nálunk eléggé leegyszerűsödtek. Az egyes ember úgy gondolja, hogy ő imár tisztességesen teljesítette kötelességeit, ha helyt állt családjáért, összekapart annyit, amennyit tudott, felnevelte gyermekeit. Igaz — gondolja magában — egy kicsit szerencsétlen vagyok, de azért megvagyok, rendben vagyok, míg kint: fölöttem, mögöttem, alattam mindenhol csalnak, 'lopnak, nemtelen eszközökhöz folyamodnak, hogy boldoguljanak, előbbre jussanak. Mindannyian ezt a tudatot éljük meg már kora gyerekségünktől kezdve.

Viszont, ha valaki kilép a tisztes középszerből, fantasztikusan furcsa helyzet keletkezik. Én már találkoztam olyan elvetemült gazemberrel — közeli ismerősöm volt —, akinek már tudnia kellett volna, hogy gazemberré vált, de ő még mindig tisztességesnek hitte magát. A III. Riohard-i váltás nem jött létre. Emberem nem jutott el arra a pontra, hogy tudatában legyen gazságának, hogy vállalja saját gazemberségét. Változatlanul úgy hitte, mindenki csal és gazember, de ő rendes ember. Még nem Kopjássról beszélek, hanem egy általam megélt, észlelt furcsaságról. A tisztességes tolvajok, a tisztességes szélhámosak, a tisztességes korruptok világáról, ahol mindenki tudja, hogy körülötte virul a korrupaió, csalnak, lopnak, szélhámoskodnak, ezen mindenki fel is háborodik — csak amikor ő maga teszi ugyanezt, akkor nem hajlandó felismerni a maga bűnrészességét, bűnösségét. Az esetek többségében ez még konfliktust sem okoz. Móricz regényében Berci bácsii ilyen típus — számára a legkisebb lelkiismereti problémát sem jelenti az, hogy csal. Közben teljes jóhiszeműséggel, minden álnokság nélkül mondja a legszebb szólamokat. A magyar szélhámosak nagy többsége ilyen. Nincs érzékük a belső konfliktusok iránt.

Berci bácsi ugyan tudja, hogy szénbányája nem tud a beígértnek megfelelő minőségű szenet szállítani — ez azonban nem dúlja fel a lelkét, nem okoz számára lelkiismereti konfliktust. Továbbra is mondogatja a maga szép frázisait, hogy mi szép, derék, magyar emberek vagyunk és mindannyian szeretjük egymást. És még

945