Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Mihályi Gábor: A magyar dráma gondja (vita korábbi és mai résztvevőkkel)

hiszi is, hogy minden rendben van. Berci bácsi egyik legszebb mondata a regényben: „Magyarországon a közhivatalok élére olyan emberek kellenek, akik nem állják útját a nemzet 'boldogulásának.” Amikor arról beszél, hogy ő mekkora sápot akar húzni az általa javasolt vállalkozásból, a közhivatalnokokról szónokol.

A megyei nemesség sorsképlete ez, odáig nyúlik vissza ez a magatartás. Ezek a nemesi családok évszázadokon át vészeltek át török dúlást, gazdasági elmaradottságot, anyagi romlást — de minden baj ellenére megvolt az az önigazolásuk, hogy fennmaradtak, megvoltak, s ezt becsületességük bizonyítékának is tekintették. Időközben azonban kialakult a polgári világ, a maga törvényeivel, körmoráljával és jogrendjével. Ebbe a világba nőtt 'bele a sok rendes csaló, akinek semmi érzéke sincs sem a törvények, sem a közmorál, sőt semmiféle polgári jogrend iránt. És még valami igazuk is van, amikor nem bíznak a polgári jogrendben, mert az a köz, amit itt államnak nevezünk, az a leggyanúsabb. Mi.történik azonban egy olyan ember- sel, mint Kopjáss, akit a polgári moralitás szellemében neveltek, ezeknek az eszményeknek megfelelően élt, s még hisz is 'bennük. Nincs probléma, amíg kisszerű létébe beszorulva szegénységben él, addig teljes e belső harmónia és nyugalom, addig nem kell csalnia, megmaradhat elveihez hű derék idealista polgárnak. Nyugodtan ábrándozhat egy olyan világról, amelyben egy erős, nagymúltú polgárság már kialakította a maga demokráciáját és a maga kifinomult európai kultúráját.

A konfliktus akkor kezdődik, amikor egy ilyen Kopjáss-féle, környezeténél kulturáltabb, morálisabb ember, egy ilyen derék magyar idealista abba a helyzetbe kerül, hogy tehetne is valamit a maga polgári eszményeinek a megvalósításáért, de úgy véli, hogy hatalmi helyzetét felhasználva a maga és családja boldogulását is elő kell segítenie. Ekkor jön létre Kopjáss gyönyörűen teljes tudathasadása. Elkezd két síkon cselekedni: mint magyar nemzetségfő és mint idealista. A két törekvés párhuzamosan egymás mellett fut, s ez Móricz nagyszerű írói fogása. A regényhősnek nem válik gyanússá, hogy ez a két törekvés nem futhat párhuzamosan. Hogy nem lehet egyszerre megfelelni azoknak az eszményeknek, amelyek egy polgári demokratikus rendszer tartozékai, és megfelelni azoknak a konkrét viszonyoknak, amelyekben hősünk él. Az egyiket föl Ifcell adni, és itt nem a rokonok csábítása a fontos, hiszen Kopjáss maga is beköltözik egy szebb házba, és miért ne költözne. Közben azonban megpróbálja érvényesíteni a polgári morál puritán eszményeit, amikor ő maga már túllépett rajtuk. Móricz zsenialitása, hogy ez a két törekvés sorról sorra, jelenetről jelenetre párhuzamosan ábrázolódik a regényben, anélkül, hogy maga a hős sejtené, hogy milyen ellentmondások feszülnek benne, csak egyre tébolyodottabbá és zavarosabbá válik a viselkedése. Kopjáss széttépettségét csak fokozza két ellentétes karakterű nőhöz — Linához, kisszerűén gondolkodó feleségéhez és a szép, előkelő Szent- kálnay Magdalénához — vonzódik. Kopjásst tehát nem a rokonok teszik tönkre, nem is a polgármester, meg a klikkje, hanem azok a társadalmi és tudati ellentmondások, amelyekből nem tud kikeveredni, amelyeknek egy ilyen magyar naiv meg akar felelni. Ez Kopjáss baja, mert ha elhatározná, hogy tisztességtelen lesz, akkor nincs probléma, akkor a későbbiekben nem is lenne öngyilkos — igaz, a regényt sem lett volna érdemes megírni. A dráma éppen az, hogy valaki tisztességtelen, mocskos vállalkozásokba bonyolódik, és még mindig azt gondolja magáról, hogy ő a legrendesebb ember a földön. Egyszer azonban felismeri az igazságot, és akkor nincs más kiútja, mint az öngyilkosság.

Nagyszerű, színpadra való drámai történet. Szövegszerűen is kimutatható, hogy a regény a kettős tudatnak erre a konfliktusára épül, amely aztán a mű egész szerkezetét is meghatározza.

946