Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Mihályi Gábor: A magyar dráma gondja (vita korábbi és mai résztvevőkkel)
MIHÁLYI GÁBOR A magyar dráma gondja* MAJOR TAMÁS: Sok vita folyik arról, hogy milyen legyen az élő színház és az irodalom kapcsolata. Még ma is elterjedt nézet, hogy a rendező és a színészek kizárólagosan az író mondanivalójának szolgai tolmácsolói lehetnek, az író „megbízottai” a színházban. Néhányunknak viszont az a véleménye, hogy az író mondanivalóján kívül a bemutatott darabnak a színház szempontjából is lehet mondanivalója, amely adott esetben talán nem fedi pontosan az író szándékát. A klasszikusok esetében azt kell kutatnunk, hogy a darab előadása idején milyen világnak mutatott tükröt a szerző, kikkel, milyen alapon vitázott szenvedélyesen, s ez a mondanivaló hogyan érvényesíthető: hogyan szólhat a darab a mához. (Tanulságtevő színház. Színház, 1968. január.) BABARCZY LÁSZLÓ: A mi kulturális közvéleményünk erősen irodalomcentrikus, és a színházat első- elsősorban az irodalmi teljesítmények oldaláról közelíti meg. A színházi apparátust legjobb esetben többé vagy kevésbé tökéletlen technikai eszközök halmazának tekinti az írói mondanivaló tolmácsolához vagy elferdítéséhez. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent..., hogy a színház esztétikuma autonóm, és jól meghatározható társadalmi tartalma van, amelyet a közönség ért, elfogad, esetleg visszautasít, Párizsba, Londonba vagy Moszkvába kell utaznunk. (Egy moszkvai tanulmányút tapasztalatai. Színház, 1970. február.) KOLTA1 TAMÁS: Ez a, vita sajátosan magyar jellegű. ,,lrodalomcentrikusságról ma csak Magyarországon vitatkozhatnak így. Ahol Ljubimov megrendezte a Tartuffe-öí, Hanuszkiewicz a Hamletét, Krejca a Lorenzacaiót, Ciulei a Leonce és Lénát, Brook a Szentivánéji álmot — ott nem értenék ezt a vitát... újra támadásba lendült az a felfogás, amely a d.ráma szolgálólányának tartja a színházat. Ha a klasszikusok felújítása nem több, mint a szerző „örök emberi” üzenetének kihüvelyezése, akkor nincs szükség rendezőre, feladatát művelt irodalmárok is elláthatják. Még színpadtechnikai jártasságot sem kell szerezniük, hiszen rutinos színészek maguk is megrendezik a darabot... Tudomásul kell vermi, hogy a színházi előadás végső formáját a rendező hozza létre, tehát annak óhatatlanul az ő személyiségét, szellemiségét, ha tetszik: mondanivalóját kell tükröznie. Minden más — a dráma is — az előadás egyenlő értékű alkotórésze. (Miről, hogyan és meddig vitatkozzunk? Hozzászólás a Népszabadság színházi vitájához. 1971. július 31.). • Fejezetek a szerző A Kaposvár-jelenség című, készülő kötetéből, melyet a Népművelési Propaganda Iroda jelentet meg. A közölt beszélgetések 1979 és 1981 között készültek, és a kaposvári társulat 1968 és 1978 közti korszakának tanulságait összegezik. Közlésükre a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Színházművészeti Szövetség és folyóiratunk szerkesztőségének 1983. október 10-én Bozsokon kezdődő tanácskozása ad alkalmat. 938
