Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - EMLÉKEZÉS HUSZÁRIK ZOLTÁNRA - "A mű megszüli az életet..." Ágh István és Császár István beszélgetése 1983. augusztus 18-án Huszárik Zoltánról (Lejegyezte Pete György)

hogy majd ón hazaviszlek, mondtam ne­ki: vigyél!” Beült a targoncába, a targon­ca tetejére, és ötven méternyi úton fu­varoztatta így magát. No, ugyan mit szól­nak a szomszédok? RENDEZŐ — TAR­GONCÁN ... Ez ilyenkor kedélyes dolog, de Zolinak mégse volt olyan egyszerű. Nem lábalt ő ki ezekből a környezeti ár­talmakból. Nagyon rágta magát, és mor­fondírozott: „hát hülye fvagyok én?” Na­gyon sokat marta magát emiatt, de nem akart kilépni belőle. Vagyis nem is tudott. Zoli az én életem része lett — már hogy ilyen közel laktunk egymáshoz ... Az a szörnyű ebben, hogy úgy volt, hogy ő majd elköltözik innen — a halála előtt úgy volt, hogy kap lakást, és el fog köl­tözni. És annyira sajnáltam, hogy nem lesz itt, szinte féltékeny voltam, hogy egyedül maradok a környéken ... Na­gyon hozzátartozott mindenhez. Lemen­tem a boltba, és fölszaladtam hozzá ... Például életem egyik legszebb élményét neki köszönhetem — Császár közbenjá­rásával, mert Császár akkor nem tudott elmenni a tarpataki vízeséshez, és volt egy hely a kocsiban ... Én fölmentem a boltból, hogy mi van?, azt mondja: „jössz a Tátrába?”, mondom: „mért ne mennék: útlevelem van ..Hazajöttem, leraktam a csomagomat, előszedtem az útlevele­met, és átmentem, és mentünk a Tátrá­ba .. . Ez a .közeliét ilyen élményeket szerzett. Én nem mondogattam Zolinak, hogy barát, ilyen barát, Olyan barát, de hogy ilyen kapcsolatba kerültem vele, annak a közelség is volt az oka... Mert Zoli nem volt hűséges látogató, ha távol volt. A közelség pedig azt jelenítette, hogy rendszeresen összeakadtunk. Cs. 1.: Nemcsak erről van szó. Zolinál vagyunk; akkoriban a Csontváryn dol­goztunk, hajtottuk az ipart, Pista jön dél­előtt, és délig dumálgatunk. Közben csi­nálnunk kellett volna a Csontváryt, mert másnap jönnek, Jankura meg a többiek, és ki kell találnunk valamit... Pisti el. Ekkor Zoli azt mondja nekem: „Tudod, miért jön ő át máhozzánk? Mert ugyan­olyan magányos, mint mi. Ugyanúgy nincs senkije.” És hogy tulajdonképpen mi vagyunk a barátai... Nem volt ez olyan egyszerű — ez a véletlenszerű kö­zelség . .. hogy az egész azon múlott, hogy közel laktatok egymáshoz. Sok ember la­kott közel Huszárik Zolihoz. Nagyon kö­zel lakott a filmgyárhoz, bárki átjöhe­tett volna hozzá. Többről volt szó. Vala­mi egészen családias kapcsolatról. Zoli­nak Pista a testvére volt. Én „testvér­kém” voltam — az egészen mást jelentett. Én időként gonoszul bevágtam neki, de igazában Pisti volt a testvére, és ennek meg is volt az alapja, szerintem az, amit Zoli is mondott, hogy mi vagyunk neki az egész világ ... A. I.: Hát nem éppen ilyen egyszerű ... Cs. I.: De nem is úgy van, ahogy te mon­dod — hogy csupán a közelség ... Á. I.: Nem is úgy értettem. De amik meg­estek köztünk, nagyrészt a közelséggel kapcsolatosak. Cs. 1.: Zolival mi ketten, mint két go­nosz szörnyeteg, rajtad is humorizáltunk ám, és mondom Zolinak: „Tudod, Zoli­kám, az a helyzet, hogy Ágh Pisti olya­nokat mond, amiket az emberiség csak öt­száz év múlva fog megérteni. Mi, tudod, úgy vagyunk vele, hogy egy keveset már kapiskálunk belőle...” Mert Pistikém úgy formába tud lendülni, hogy olyano­kat mond ... Zoli egyszer saját mondata­ként sütötte el egy interjúban — a Film— Színház—Muzsikában — Pistának egy al­kalmilag rögtönzött mondatát... Huszárikot utolérte a Gsontváry-i vég­zet. Csontváry életműve is torzó — van benne Zrínyi kirohanása, alkar nagysá­gú pisztollyal valami udvarházból, aztán van taonminai görög színház, tarpataki vízesés... a levelei, a beadványai... A filmhős kettőssége: egyrészt Csontváry, másrészt Huszárik a targoncán ... Ebben a filmben, és vele kapcsolatban is, min­denki Gsontváryvá válik. Amit Ágh Pis­tiről mondtam — hogy ötszáz év múlva érti majd meg az emberiség — rá vonat­koztatva is igaz. Ennek a filmnek a sor­sa hasonlít a Csontváry-festmények sor­sához ... Kevés hiányzott ahhoz, hogy Zo­li táviratokat ne adjon föl Kádár János­nak a dolgok napi állásáról... Ezt a fil­met ha tíz év múlva előszedik majd, ak­kor sok minden más értelmet nyer ben­ne ......... L ejegyezte PETE GYÖRGY 937

Next

/
Oldalképek
Tartalom