Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - EMLÉKEZÉS HUSZÁRIK ZOLTÁNRA - "A mű megszüli az életet..." Ágh István és Császár István beszélgetése 1983. augusztus 18-án Huszárik Zoltánról (Lejegyezte Pete György)
kabátja. Akkoriban Orff Carmina Bura- nája volt a divatos lemez, és csak valami dán vagy holland lemezen lehetett megkapni a Rózsavölgyi boltban... ö a kapott pénzen nem kabátot vett, hanem ezt a lemezt vette meg: lemezjátszója természetesen nem volt... Csórin- ger főiskolás volt, hányódott ide-oda ... Télen, zakóban, hóna alatt a lemezzel, ment mindig azokhoz az ismerőseihez, akiknek volt lemezjátszójuk, és hallgatta. .. Hogyan szerezte be a tudását — ez olyasféle rejtély, mint az ő domonyi könyvtára... A tudásnak ezt a szomj át ón senkiiben nem tapasztaltam. Mások valahogy hivatásszerűen élnek... Egy matematikus nem veszi meg a Méhészek Lapját. Huszárik Zoli az egész világot be akarta kebelezni. A. L: Az Elégiáról beszéltünk az előbb. Huszárikrái nem gondolná az ember, hogy ennyi köze volt a lovakhoz... Lovasgazda volt a családjában ... Elég jómódú lehetett a család, ha az anyját özvegyen is kuláknak nyilvánították. Azt hiszem, nagybácsija volt ott a lovasgazda, hiszen az apja meghalt. .. Zolinál ez nemcsak lóimádat volt, ezen keresztül az egész múlt járói beszélt... Megszerethette volna ő a lovat a lóversenypályán is, de akkor azok az elemek, amik a filmben vannak, nem jöhettek volna úgy be. Nem jöhettek volna be a lótekintetek, a paraszttekintetek, a ló mozdulatai a mezőn. Cs. L: Huszárik nem a paraszti világból jött. Nem jött ő sehonnan ... valahonnan a Marsból került ide a Földre ... A. I.: Átutazó volt... Átutazó volt a temetőben, átutazó volt a történelemben, amiben az öregek rendre elpusztultak ... Az A piacere meg a Tisztelet az öregasszonyoknak ilyesmiről szól. Cs. L: Huszárik számára nem volt feltétlenül szükséges ... ahhoz, hogy ő megcsinálhassa az Elégiát... hogy lovasgazdák legyenek a családjában. Az nem ló- film ... A világnák egy olyan részét ábrázolja, ami MÁR elpusztult. Hiszen a ló itt, Európának a nyugati részén már nem lehetne szimbóluma a világ, a természet pusztulása fölött érzett döbbenetnek. Visszatérve a találkozásaira: Suksiint akkor itt még nem ismerték, amikor ő véletlenül összeakadt vele. Vászockijt sem... És milyen sorsra jutnak ezek az emberek? Suksin meghal, talán még ötvenéves sincs. Viszookij meghal negyvenhárom éves korában. Milyen furcsa is ez ... És ő rájuk talál, összetalálkoznak. És nem tudom, ki talált, kire. Ezek a találkozások szükségszerűek voltak, s ugyanígy: Zolinak találkoznia kellett a lovakkal, amelyek a természet pusztulását jelképezik, és azt, hogy velük az emberből vész el valami. A ló az ember társa volt, és ma már mit tapasztalhatsz? Nagyvázsonyi lovasiskola van. Arról lehet filmet csinálni. Biztosan fog is valaki csinálni filmet róla. Meg egyéb ilyen hülye pénzszerző telepekről, ahol a lovat befogták valutaszerző állatnak. A ló odaveszett, a voltaképpeni lovat csak Huszárik filmjében lehet megtekinteni. Ha a gyerekeimnek meg akarom mutatni azt, hogy LÖ, hát akkor menjünk el, és nézzük meg az Elégiát. Akkor ne a nagyvázsonyi lovagiskolába, és ne az Állatkertibe menjünk ... Hanem nézd meg az Elégiát, és akikor meglátod a saját sorsodat... Már most a Csontváry részben Huszárik volt, részben pedig La- tinovits... És a veszekedések nem érdekesek. .. Csontváry az ő sorsa. Ráadásul Csontváry is hasonló rejtélye a magyar kultúrának, mint Krúdy ... Magyar sors és Huszárik-sors van megcsinálva a filmben — és ennek a magyar sorsnak, Huszárik-sorsnak, Csontváry- sorsnak az a lényege, hogy BOLONDNAK NÉZIK. Ahogy Ágh Pisti mondta: akkor kezdték lenézni, mikor megtudták róla hogy filmrendező: „Micsoda rendező ez...!” Olyan ez, mint amikor Dunakeszin éltem, hallottam egy bolond haveromtól, a Dokitól, hogy a kocsmában mondogatják: „Író... Milyen író az ilyen, aki ott lakik abban az ócska háziban ... A Szabó Magda az igen, az író... annak villája van a Szabadság-hegyen ...” A. 1.: Egyszer is fönt voltam nála, és azt mondja, lemegy az Omndéba, hozi egy üveg bort. Nem jött egy óráig. Egyszer csak valami zaj van az utcán, és egy szeneslegény, a Barnabás tolja Zoliit a 'targoncáján. Zoli teljesen józan, és kedélyesen jön föl: „Azt mondta a Barnabás, 936
