Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)
miit sem ért, vasból volt! (Nagy Károly császár ilyet adott ősei ősének: akkor még nagyobb kitüntetés volt ez minden aranynál.) A koldus herceg (mint fél Spanyolország) sokat hallott Villanovai Tamás kegyes adakozásairól, ezért elhatározta, hogy bűneit bánva és vezekelve, tőle fog alamizsnát kérni, annyit, amennyivel egy hajón az útiköltséget kifizetheti és hazatér hűtlenül elhagyott apjához. De amikor a valenciai püspöki palota kapujához ért esőben, viharban, Szizifusz szikláihoz hasonló felhők égi örvényében és meglátta az égnek csavarodó oszlopokat, Évákat és kígyókat, égzengésnél harsogóbb címereket, ezer bojtot ezerfelé csurgató bíborosi kalapokkal, Aladdin csodalámpájánál színesebben világító csodatevő Madonnával a Mennybevitel szédítő, szinte illatos magasában, elvesztette bátorságát és addig kódorgott, dideregve, míg megtalálta a szolgák kaszárnyáját. Ezek vígan éltek, hiszen Tamás püspök legkisebb és legnagyobb dolgokban maga szolgálta ki magát. Ezekben a hetekben Tamás püspök egy közeli erdő mélyében remetéskedett és áz alamizsna-osztogatást arra az apácára bízta, aki Örült Johanna halotti maszkját őrizte, — fia, V. Károly császár és király adta zálogba Tamásnak a rtőle kapott kölcsönért. Az apáca misztikus izgatottsággal tudta (mások is tudták), hogy Örült Johanna imádott férje halála után elmerült a görög hitregék Endymionról szóló történetében. Endymion és a Hold (Seléné, Luna) végtelen szerelemben éltek, és a Hold (Félhold) szarvas istennőjének kérésére Zeus örök álmot bocsátott a szépek szépe Endy- mionra, ifjúságát és férfierejét is örökre /megtartva, — így a Holdnak nem kellett féltékenységtől marcangolódnia, minden éjjel élvezte (az istennőknek ne lenne erre Elysée technikájuk?...) szerelmese testét. Persze, hogy özvegy örült Johanna is így szerette volna élvezni elhunyt férje férji tulajdonát. A koldus herceg, a Tékozló Fiú, alázattal megjelent a „Maszk és Alamizsnák” hölgyénél, aki a találkozás alkalmával szintén olyan <volt, mint a Hold —, és a herceg szintén olyan volt, mint álma előtt, álma alatt Endymion. Az apáca első pillantásra szerelmes lett a hercegbe. Noha jégeső és sárhajigáló szélvihar bemocskolta a herceg meseszép ruháját, mégis mintha titokzatos fényben ragyogott volna; — az apáca valami misztérium borzongató közelségét érezte, titkot, csodát, Sátánt, politikát, szerelmet, eretnekséget, csapdát és csalást. Hát még mikor a herceg rongyos tarisznyájából (elvégre alamizsnát kérni jött) kiesett sok-keresztes koronája! Az apáca a Holdteste-Holdfogyatkozása szerelemtől, félelemtől alig tudott beszélni; — azt mondta a hercegnek, pihenjen le a szomszéd szobában, ő (mascarilla y limosna) azonnal elmegy Tamás püspökhöz, „egész biztosan sokat! sokat! sokat fog adni neked!”, — azzal máris eltűnt. Hajnálodott, Éos (Aurora) simogató és áldó sugarakkal selymezte-balzsamozta édes testvérét, a Holdat, hiszen Éosz is örökké szerelmes volt, szerelmesebb minden szerelmeseknél. Tamás püspök barlangját szinte függönyként zárták be a lecsüngő folyondárok, közelben ósdi várrom, múlandóság odvas zápfoga, hínáros tóban An- gelust-imádkozó halászok, ők hozták, sütötték a halat a szent remetének. Az apáca elmondott mindent (már ahogy tudta...) Tamás püspöknek és — őrjítő szerelmét is „meggyónta”. Tamás (most igazán Szent Jeromoshoz hasonlított) kettőt mondott: Adj! Adj! Adj ezer arany tallért szép hercegednek és — menj vele! Légy a jegyese! Legyél a felesége! Magadnak másik ezer tallért vegyél ki hozományul! Károly bolond anyjának fejét más is tudja őrizni, bálványimádni, darabontokkal gardírozni! Pax Domini sit semper vobiscum!” Az apáca reszketve támolygott ki Tamás barlangjából, didergő pillangófű, visszasietett a püspöki palotába; — ott: harimatpergő Mária-könnye, menyasszonyi fáityol- virág szedte, szedte a tallérokat egy kelengyés ládából. Szólni akart, de nem mert, gyermekdeden rettegett Károly császár bosszújától, jaj, erősebb az bizonyára Tamás püspök pax-áldásánál. A leányzó a tenger pénzt egyelőre a padlóra szórta, aztán kifelé indult, hogy szép zacskókat hozzon hozzá. Ekkor teste, lelke akarattalan Luna és Aurora lett, 898
