Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)
meg akarta csókolni a herceget, szent vágy Krisztus-sebe vére, szája és — a Tékozló Fiú, a vezeklő herceg ellökte („okádok a zsaroló tyúkoktól!”). Az apáca ájultan esett össze, a herceg a pénzből megszedte tarisznyáját, gondosan vakarta, kaparta elő a leány teste alá szorult tallérokat is. Második Exempláris Novella Tamás püspök szent-szertelen, hite-határtalan adakozó kedvéről: Andalúzia Adónisza, „a világ legszehb ifja” egy farsangi játék alkalmával a hitregei Párist játszotta, amint ítélkezik Vénusz, Junó és Minerva szépsége felől. Farsang: nem nagyon tartották be a színpadon, kérdőjel-alakban füstölgő rivalda-lámpák fogsora mögött a szemérem szabályait. Vénusz halálos szerelmet mutatott Páris iránt, miközben rikoltó zenék szóltak, fantasztikus csáb-ígéreteket suttogott (műsoron kívül) Páris fülébe, meghívta magához bársony-bélelt selyem-talpas éjszakára. Páris nem késlekedett, „bársony, selyem” minden rendben. Páris hajnalfele haza indult, de szerelme telhetetlen volt, fele úton visszafordult, hogy újból együtt lehessen Vénuszával. Titokban osont Vénusz hálószobájához és mikor az ajtót halkan kinyitottá: Vénuszit, Junót, Minervát „fekete misében”, még karddal is szétvághatat- lan csomóban találta. „A világ legszebb ifja” mélységesen megundorodott minden testiségtől és mikor Vénusz jelent meg nála délután: élő szőlőfürt, melynek minden szeméből a leglégiesebb érintésre is már túlvilága kéj aszúja csordul, a nőt durván kiverte házából (Remete Szent Antal: apage satanas!) és — másnap már novicius- nak jelentkezett Szent Domonkos testvéreinél, azért éppen őnáluk, mert a hittudomány, dogmatika és misztika, kánonjog és szentírás-magyarázat minden ágazatában olyan tudós volt, mint amilyen szép ezüstpázsit teste. Hamarosan a Szent Inkvizíció jogásza, theológusa, másodbírája, a Vatikánnal való levelező osztály főpecsótőr jegyzője lett. A Főinkvizitor és annak legintimusabb társai mégsem nagyon kedvelték, mert akár eretnekekről, akár boszorkányokról volt szó a tárgyalásokon, a megtért „Páris” mindig (finoman, óvatosan ... de) menteni és védeni igyekezett a vádlottakat. Egy alkalommal fiatal hittudós került a vádlottak padjára. A vád? Könyvet írt arról, hogy az Evangéliumokban a sok ellentmondás csak látszólagos, semmiféle félrevezető paradoxonról szó sem lehet, — de? A látszólagosan ellentmondó szöveg- részleteket úgy állította egymás mellé, hogy az olvasó — képtelen volt a kiáltó ellentmondásokat csupán látszólagosnak tekinteni. Az ítélkezés színpada különlegesen gazdag volt: toronymagas trónuson, dominikánus fekete-fehérben a Főinkvizitor, feje fölött Aquinói szent Tamás képe, szinte ugató lángú gyertyákkal körülvéve. Egy „félemelettel” lejjebb a bírák, balra fehér püspökök és piros bazaltként majdhogy egymáshoz nem ragadt bíbornokok; — különböző belső balkonokon, rácsos lebegő páholyokban jegyzők, feszületeket tömjénfelhőkbe fojtó oltárszolgák, Őfelsége képviseletében aranygyapjas kancellár, feje fölött végtelen baldachin (Vezúv fölött a terjengő felhő! mindenszentek szemfedője! a világ vége után még három napig a Semmi fölött nyújtózó árnyék! római cirkusz napellenző ponyvája! ezeregyéj repülő szőnyege!); — a falak mellett színészek (igen!) iszonyatos ördögöknek, szatíroknaik öltözve, kezükben a csőrüket csattogtató kínzóeszközök; — minden vádlott hosszú, gályarab lócákon; — a legfőbb ítélőszékkel szemben lévő falnál: aztékok, máyák, foltékek, inkák minden aranyától fortyogva habzó oltár, Monstrancia, tizenkét apáca örökimádásban földre borulva, hullott szilvák november első havától hamvasak. A megtért „Páris” szent szokása szerint, tárgyalás közben igyekezett a vádlott könyvét és szavait olyan irányban értelmezni, a logika oly Canale Gnandé-iba gon- doláztatni, hogy mindez a legolajosabban simuljon a Nagy Hivatal nagyharangos ortodoxiájához. És éjjel! „Páris” elment a vádlott hittudós börtönébe, a legnagyobb szeretettel beszélt vele, tanította, hogy másnap mon-stranciák, vérbírák, nunciusok, szadista szatírok, heréden szőrszálhasogatók között mit mondjon, élete megmentésének érdekében. A kirúgott szerető nem maradt veszteg. Bosszúért lihegett, éjjel-nappal leste, 899
