Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Summa (Részlet a Frivolitások és hitvallások című, készülő önéletrajzi műből. Kabdebó Lóránt magnetofon-felvételei alapján összeállította Tompa Mária)

csillag! Hogy mennyire jönnek és milyen szívesen látott vendégek nálam, azt hi­szem, műveim eléggé bizonyítják. Persze a történelem is jön, mert vég­eredményben Szent József, Szűz Mária, Egyiptom, Judea, Izrael, Palesztina, evangéliumok, Heródes, a bethlehemi gyermék-gyi'lkosság, Titus hadjárata a zsidók ellen, Titus diadalíve, mindez — történelem. Ennek a Caravaggio-képnek tartalma a történelembe mélyen beleil­leszkedik, és ha még nem is illeszked­nék bele, azt számomra kiprovakálja: Egyiptom, Palesztina, Judea realitás volt Augustus és Tiberius korában. Joggal jegyzem meg tehát, hogy a történelem is izgat természet és mitológia mellett. Talán az eddigiekben benne foglalta­tott az, hogy miikor nézem Caravaggio kópén az angyalit, ia festő szerelmét, és esetleg az Orpheus szerzőjének is vala­milyen szerelmét, hát az bizony eléggé — szexuális jellegű. Ugyanakkor mégis­csak angyalt ábrázol — és éppen mos­tanában, miközben ezeket a gondolato­kat mondom magnetofonba, kezdek fog­lalkozni egy Babits Miihályról szóló — hogy úgy mondjam — fantáziás tanul­mány írásával, melynek egyik főhőse Ba­bits Mihály védelimezője, szent Mihály arkangyal. Tehát itt együtt van Cara­vaggio angyala, az igazi szent Mihály arkangyal —, eszembe jut, hogy Babits Mihály is teljes joggal fordította (nem kronológiáról beszélek!) párhuzamosan az Erató-t és az Amor Sanctus-t, — és aki ezékat a Frivolitásokat és Hitvallá­sokat most itt mondja, az bizony szin­tén nagyon egytestben, egy lé lekben Erato is és Amor Sanctus is. „Amor Sanctushoz” szorosan kapcso­lódik, hogy az öreg Szénit József, ahogy tartja kezében a kitárt kottát — expek- torációja a zene —, mennyire szentséges, alázatos, kedves, szerény, és aki ezeket a vallomásokat most mondja, az 'min­dennél többre becsüli a szerénységet, az alázatot, a szentséges lelki szegénységet. Én valamilyen kartotékban „intellektuá­lis író” vagyok, vagy mifene. Be kell vallanom, nem érdekel az imtellaktualiz- mus! Az egyszerűséget, a szerénységet, az alázatot, az egyszerű embereket sze­retem. Erre vonatkozólag írtam is szent Bonaventura kapcsán: ő mondta egy ná­la gyónó öregasszonynak, hogy aki szív­ből szereti Jézus Krisztust, az mindent tud, — nem érdekes az én (Bonaventu­ra) és Aquinói szent Tamás barátom hit­tudománya, misztikája, skolasztikája — jól van, az a mi dolgunk! De: egy egy­szerű öregasszony Istenszeretete, jósága, alázata .annyit ér, mint a imi (Bonoven- tuma és Tamás) tudományunk, sőt talán többet. Hát én is így gondolkozom, nem is beszélve az alázatról, olyan .szempont­ból, hogy értelmes, gondolkodó ember csak alázatos lehet, látva a természet mérhetetlen, millió csodáját, melynek működése megfejthetetlen. A világmin­denség, a létezés előtt a gondolkozó em­ber csak alázattal borulhat .le. Mintha egyszer valamilyen Füst Milán-'könyv- ben is olvastam volna efféle gondolatot. Az egyszerűséggel kapcsolatban meg kell említenem — mivel ezek szubjektív vallomások erősen objektív kikacsintá­sokkal —, azt, hogy az egyszerűséget, az Assisi szent Ferenc-féle szegénységet nagyon szeretem, de? Ugyanakkor — nyakig benne vagyok azért az Eszkoriál- ban és a barokk palotákban is. Ahogy éppen a napokban olvastam szent Fe­renc egyik tanítványa, Vernaihegyi bol­dog János életét, aki nagyom-nagyon sze­rette .a legegyszerűbb franoiskánus ko­lostorokat, de miikor gyönyörűen kifes­870

Next

/
Oldalképek
Tartalom