Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Szelestey László: Pályám emlékezete. Beszélgetés a 75 éves Bartha László festőművésszel

kelőségét, amint a pajtában játszó Dérynét figyelik. Igyekeztünk a hitelességnek is megfelelni. Kaptunk mellénk egy Mészáros bácsi nevezetű nagyon öreg színészt, aki még vándonszínészként kezdte, ö lektorálta a munkánkat. Emlékszem, mindennel meg volt elégedve, csak azzal a kutyával nem, amelyik az ekhós szekér alatt ment. Bizonygatta, hogy a vándorszínészeknek nem olyan volt a kutyájuk. Minden stimmelt egyébként, csak ez a kutya nem volt az igazi. Többször is megfaragtam, míg végül elfogadta. A fölösleges kutyákat hazavittem, felakasztottam a karácsonyfára. Rengeteg figurát lopkodtak el egyébként a nézők. A Színháztörténeti Múzeum 10 éven alul és 60 éven felül mindenkinek tetszett.

— A tihanyi letelepedést követően Bartha László már valóban csak a festészetnek élhet. Egymással párhuzamosan más-más festői problémák foglalkoztatják. Egyrészt a téli Balaton, a befagyott tó raszterszerű, a látványon túl a világ elrendezhe- tőségére is sémát adó elemző megfestése, másrészt azoknak az irodalmi alkotásoknak az illusztrálása, amelyek révén eljut sajátos, rá jellemző alkotói gyakorlatához: fokról-fokra, képről-képre halad a lényeg kiemeléséig, amikor már a belső, a mögöttes tájak rávetítésével, a benyomások, az emlékek „lenyomatával” is képes gazdagítani, teljessé tenni kompozícióit.

— Tihanyban az apátsági épületben laktunk. Innen ráláttunk a Balatonra. A befagyott tó olyan hihetetlen vonalakat írt le, rianáskor úgy összerepedezett, hogy az, aki nem ismerte ezt a látványt, a legabsztraktabb dolognak tarthatta. Ez a természeti inspiráció indította el ezt a sorozatomat. Később ezt a sémát, ezt a szerkezeti megoldást megpróbáltam mind színesebbé tenni.

Közben sokat illusztráltam is. Keresztury Dezső protezsált be először a Magvetőhöz, utána más kiadók is sorra bíztak meg ilyen feladatokkal. Én azonban soha nem szerettem a szájbarágós illusztrációkat. Ha valamihez így próbáltam közelíteni, az nem is sikerült. Akadt azért néhány ilyen is a 170 megbízásból, s ma már sajnálom, hogy ezek megjelentek.

— Hogyan tekint vissza Bartha László a saját generációjára?

— Az én generációmnak az összegzés lett volna a feladata a művészetben. De

854