Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)
sorsa itt dől el „az elkövetkező ezer évre”. Bármilyen legyen is a „nagy helyzet” — kedvező vagy kedvezőtlen a németekre —, irtózik attól, hogy valódi felelősként vagy bűnbakként magára vegye a felelősséget. Ha nem vállalja a hősi halált — amelyhez alighanem az ereje hiányzik és nem a lehetősége —, akkor csak egy marad számára: öntevékeny cselekvés helyett a teljes engedelmesség, ami látszatra felmenti a történelmi felelősség alól. És itt már fogódzót találhat a legszörnyűbb, legvégzetesebb gondolatban is: az „egyetemes és nemzeti nagy cél” kedvéért akár egy egész hadsereg is áldozatul dobható ... Olyasféleképpen cselekszik, mint a katona, aki halálfélelmében öngyilkos lesz a frontra indulás előtt: félve az erkölcsi haláltól valójában morális öngyilkosságba menekül — de ezzel tízezreket ítél fizikai halálra. De hallgassuk meg most Dálnoki Veress „védőbeszédét”, ö ugyan összekeveri a január 15-én és 16-án történteket — Jány az alább idézett parancsot csak 16-án adja két hadtestparancsnokának —, de elmond valamit, ami, ha igaz, nemcsak megerősíti, de meg is határozza a Nemeskürty feltételezte zsarolást: „Mikor január 15- én a hadsereg visszavonulásának elkerülhetetlen szükségességéről meggyöződött, egy utolsó erőfeszítést tett arra, hogy hadseregét megmentse. Felhívta a Hgr. ,B’ parancsnokát és katonás tisztelet hangján jelentette a hadsereg reménytelen helyzetét és kérte az általános visszavonulás elrendelését, melyet báró Weichs vezérezredes Hitlerre való hivatkozással megtagadott. A neki adott válasz Alcasart juttatja eszünkbe: ,Ha az a parancs, hogy ki kell tartanunk és meg (kell halnunk, megteszem.’ önként vállalta, hogy a hadsereggel ő is körülzáratja magát, hogy csapatai sorsában osztozzék. Ezt azonban a Hgr. ,B’ parancsnoka nem engedte meg neki. A kapott parancsot telefonon lakonikus egyszerűséggel adta, tovább a IV. és VII. hadtest parancsnokainak . .. ,Utolsó töltényig kitartani. Itt csak meghalni lehet, de hátrálni nem.’ Azután a telefonbeszélgetésnél jelen lévő vezérkari főnökéhez és a hadműveleti osztály vezetőjéhez fordult és halkan ezeket mondotta: ,Von Weichs előterjesztésemet visszautasította és elrendelte a végsőkig való kitartást, hivatkozva egy december végén a Kormányzó által sajátkezűleg írt és birtokában lévő levélre, melyben az áll, hogy a magyar hadseregnek .még a teljes körülzárást is vállalnia kell, abban az esetben, (ha azt a német hadvezetőség jónak találja. Én ennék a levélnek és tartalmának a létezéséről tudok, és nincsen mást tennem, mint alávetnem magamat a német követeléseknek .. Délután 14.50-kor Kovács ismét hívja a hadseregcsoport-parancsnokságot: véleménye szerint a Cramer-hadtest holnap már aligha tudja végrehajtani a tervezett ellentámadást, érvényes-e változatlanul a helytállásra vonatkozó parancs? Soden- stern, a német vezérkari főnök igennel válaszol: szerinte ugyanis „Cramer támadása délen eredményt hoz, a támadás után északon is beavatkozik”. És itt egy mondat a hadműveleti naplóban, aláhúzva: „Ez. a helyzetmegítélés döntő az egész 2. magyar hadsereg sorsára!" A szöveg így folytatódik: „A délutáni órákban a hadseregparancsnok úr elhatározta a Novij Oszkolba való áttelepülést és ehhez a száilássza- bályozó törzset az esti órákban útba indította, személyére nézve szűkebb törzsével Alekszejevkán maradt. A hadseregparancsnokság a délután folyamán szellemileg foglalkozott az esetleges tervszerű visszavonulás végrehajtásának lehetőségével. Megállapítást nyert, hogy már most nagyon kétséges, hogy a visszavétel tervszerű lehetne-e.” Jány döntött tehát: végrehajtja a parancsokat. Dálnoki Veress ezt mondja róla: „A lelikitusából megsokszorozott erővel került ki és megsokszorozott eréllyel végezte a feladatát utolsó pillanatig.” Nemeskürty másképpen vélekedik: „Jány Gusztáv mást is tehetett volna, mint amit tett. Ugyanis végeredményben semmit sem tett. . . Képtelen volt dönteni. Néhány óra habozás és környezetének állandó türelmetlen sürgetése után parancsot adott a Novij Oszkolba való áttelepülésre. Ez a látszólag jelentéktelen kis lépés minden további tettét meghatározta.. . Engedelmeskedett Weichs vezérezredesnek; végleg elszakadt csapataitól; az erőtlen, fegyvertelen, agyonfagyott ezredek egyre rosszabbul fognak 835
