Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)
harcolni, a visszavonulás visszaözönléssé fog változni, a felbomlás egyre gyorsabb és egyre feltartóztathatatlanabb lesz .. Jány valójában „semmit sem tesz”, olyan értelemben, hogy meg sem próbál a gyűlölt Szombathelyihez vagy közvetlenül Horthyhoz fordulni; viszont „végzi a feladatát utolsó pillanatig”. Most már az, amiről a régi ludovíkai beszédben oly elítélően szólt: végre nem hajtható parancsok végrehajtója, gondolkodó gép... Másnap, január 16-án már folyik a rendetlen visszaözönlés. A hadseregparancsnokság semmit sem tud az elvágott III. hadtest sorsáról, a IV. hadtest egy hadosztálya még mindig a Don-parti állásokat védd, a déli szárnyon a VII. hadtest három hadosztályából kettő már valójában nem létezik. Jány a Cramer-hadtesthez repül, megpróbálja harcra bírni őket, de nyilvánvaló, hogy külön utasításuk van Weichstől, hiszen a csapat „már elvonuláshoz csoportosul”. A Cramernék alárendelt magyar páncélos hadosztály parancsnoka közli Jányval, hogy a németek nem engedik beavatkozni a harcba. Jány innen a VII. hadtesthez repül. Itt, a front legdélibb szárnyán nyugalom van, de — a hadműveleti napló tanúsága szerint — egy „12 h-kor érkezett jelentés szerint a szomszédos olasz hadtest megkezdte a visszavonulást”, méghozzá von Weichs engedélye nélkül. Most már nem lehet kétség: a németek rendezett elvonulásra készülnek, maguk mögött hagyva az itt-ott még ellenállásra képes magyar tömeget, csökkentendő a szovjet előnyomulás iramát. Az olaszok „öntevékenysége” viszont példával szolgál arra, hogy mit kéne tenni. Ügy tetszik, Jány most csakugyan összeszedi magát: utasítja a VII. hadtest parancsnokát: „a visszavételre szellemileg készüljön fel”. Ezek után 12.30-kor visszarepül a törzsszállásra. Vezérkari főnöke még a délelőtt folyamán beszélt a berlini magyar katonai attaséval, aki mind Budapesttel, mind Hitler hadiszállásával tartja a kapcsolatot. Az „eredmény” a naplóban olvasható: „A döntés a Führer kezében van... Tekintet nélkül a kilátásokra, ki kell tartanunk.” Ugyancsak a napló rögzíti a délelőtti órákban folytatott beszélgetést Sodenstern tábornokkal: „A hadsereg vezérkari főnöknek arra a kérdésére, hogy mik a német felső vezetés tervei, milyen lehetőségek vannak és mik a megindított ellenrendszabályok, minthogy ennek tudata adna lelket az itteni kitartásnak, a Heeresgruppe B. vezérkari főnökének válasza a következő volt: a vasúti felvonulásukat biztosítani kell, ehhez a magyar hadsereg további harcaiban nagy erőket köt le. Az OKH parancsa a végsőkig való kitartás ... Arról, hogy mik a megtett ellenrendszabályok és mik a felső vezetés tervei, Sodenstern tábornok nem nyilatkozott.” A németek tehát ismét a „magasabb stratégiai érdekkel” hozakodnak elő, de se tájékoztatni, se ígérni nem hajlandók. A visszatérő Jánynak ez is elég, hogy újra elbizonytalanodjék. „A helyzet és viszonyok" alaposan megváltoztak, most aztán igazán lenne hivatkozási alapja az „öntevékeny cselekvésre”: az olaszok elvonulása, a Cramer-hadtest beígért ellentámadásának elmaradása, parancsainak semmibevétele... Ehelyett ő maga kér újabb parancsot. Pontosabban: suta ultimátum-félét intéz von Weichs-hez. íme, a hadműveleti napló bejegyzése: „A hadseregparancsnokság a Heeresgruppe B.-nek 18.40-kor jelentette: ha ma 20 h-ig nem érkezik a hadseregparancsnoksághoz más döntés, akkor elrendeli a VII. hadtest és az 1. páncélos hadosztály visszavételét.” A „más döntés” természetesen megérkezik, távmondatban, méghozzá 19.55-kor, az utolsó pillanatban: „A 23. és 19. könnyű hadosztály állásait a Führer döntése szerint minden körülmények között az utolsó emberig tartani kell.” Mit csinál most Jány? Hisz tudja, hogy a VII. hadtest e két hadosztálya a már nem létező front déli szárnyán az olaszok visszavonulása után fedezetlen maradt; azt is tudja, hogy e csapatok az ő délben kiadott parancsa értelmében már felkészültek a visszavonulásra, s azt most még talán rendezetten végre is tudják hajtani, átvágva magukat a hátukban mozgó szovjet kötelékek között. De azt is tudja, hogy ez az utolsó pillanat... És Jány 20.05-kor felveszi a telefonkagylót és ezeket mondja a VII. hadtest parancsnokának: „A 23. és 19. hadosztályoknak az utolsó emberig ki kell tartani. Egy 336
