Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - ILLYÉS GYULA ÉS ÉLETMŰVE - Ferenczi László: Illyés Gyuláról (esszé)

évtized során létrehozott életművének nyilvánvalóan vannak olyan részletei, amelyek személy szerint kevésbé érintenek. De egyetlen olyan mondata sincs, amelyről úgy érezném, hogy nem tartozik rám. Illyést olvasva sohasem támad az a kellemetlen érzésem, hogy illetéktelenül kihallgatok vagy meglesek valakit, ahogy Vol- tairenél sincs. Szavait variálva és rá alkalmazva: önmagában is az ember érdekelte.

Voltaire versei közt találtam e három sort:

„Guérirez-vous nos maux en osant les mer?

Non, les representez plus á mon coeur agité Ces immuables lois de la nécessité...”

Prózai fordításban, megközelítően:

„Meggyógyítjátok bajainkat, ha meritek azokat letagadni?

Nem, közöljétek inkább tevékeny szívemmel A szükségnek e változatlan törvényeit.”

De versben — és magyarul, és (azt hiszem) 20. századiul csak egyféleképpen hangozhatnak:

„Növeli, ki elfödi a bajt."

A Bartók-verset komponálva ismerte Illyés e Voltaire-sorokat? Valószínű, hiszen fordított Voltaire epigrammáiból. De ami lényeges, hogy szellemében, kíváncsiságában, bátorságában, szemléletében volt Voltaire-i. Hogy semmiféle műfaji korlátot nem ismert, hogy verset és regényt, útinaplót és biográfiát, publicisztikát és filmforgatókönyvet egyaránt írt. Hogy nem idegenkedett a nyíltan didaktikus verstől sem. Hogy a napi újdonság és a tradíció nem vált külön életművében.

Voltaire-rel rokonította, hogy ott volt mögötte Montaigne. Montaigne, aki a halálra tanít, és éppen ezért az életre. Montaigne, aki mindent meg akar ismerni, és éppen ezért semmiről sem akar lemondani. (A Montaigne—Illyés párhuzam lehetőségét Németh László villantotta fel a harmincas évek elején. Nem írta ugyan le a két nevet egymás mellé, de mindkét alkotónál az erős sors problémája foglalkoztatta.)

Évtizedeken keresztül a versek tucatjaiban beszélt Illyés a halálról. (Ráadásul megalkotta műfaj-teremtő művét, a Kháron ladikján címűt is.) Dühödten, felháborodottan, kétségbeesetten, — és tárgyilagosan szólt. Állandó, kérlelhetetlen haláltudata állandó és kérlelhetetlen életszeretet fejezett ki. Az értékek értéke Illyés számára az alapvető érték: az élet.

„létezni, ez maga a szépség”.

Bernét Aurél egy képe alá címe a versnek, melyből idéztem, és melynek első sora így szól:

„Az öngyilkosságot halasszuk el ma is".

Ebben a haláltudatú féktelen életszereteten alapuló értékrendszerben találkozik Illyés Montaigne-nel, Voltaire-rel és Tolsztojjal és Adyval.

„Mert növeli, ki elfödi a bajt”

Lényegtelen kérdés, hogy gondolt-e Illyés egyáltalán Voltaire-re, amikor e sort megfogalmazta. A tradíció Voltaire-i, Montaigne-i:

„S jogunk van

— hisz halandók s életadók vagyunk — mindazzal szembenézni, mit elkerülni úgysem tudhatunk.

Mert növeli, ki elfödi a bajt.

Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, mi neked fölfedeztetett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt — te bennünket növesztel azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk.”

732