Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - ILLYÉS GYULA ÉS ÉLETMŰVE - Kabdebó Lóránt: Illyés Gyula - Szabó Lőrinc. Kettős tükör (tanulmány)
A művészetben a tradíció kérdése sohasem stiláris kérdés, hanem szemléleti. Illyés egy olyan európai tradíciónak a folytatója, amelyet — Montaigne-t követve — riasztanak a transcendens álmok, és amelyik a tények, konkrétumok, lehetőségek tudomásul vételét — és megfellebbezését — lényegi etikai kérdésnek tartja. Hagyomány, mely szerint: „o legnagyobb bátorság a remény”, hagyomány, mely erősít, de vigaszt nem keres: „lassúbb-hosszabb agonizálás minden élet ötven után. Nem erősítesz meg azzal, ha eltakarod szememet". A Világodban világtalan című versében írja Illyés: „Egy alma fűtötte az őszt; míg bírta, kitartó zománc-mosollyal. Tenyeremet meg a tél ellen, a halál ellen kis kebleid”. Más költő (a megkülönböztetés nem értékítélet, hanem elkülönítés) az idézet első sora után vagy befejezné a verset, vagy — elvileg tetszés szerinti számban — hasonló jellegű képpel folytatná, vagy valamilyen történetet kerekítene hozzá, vagy egy hasonlat első tagjának tartaná, és azonnal a második taggal folytatná (azaz az idézet harmadik sorával). Illyés azonban — és azt hiszem, ő egyedül — más megoldást választ. Az elhatárolást jelző pontosvessző után közbeiktat egy sort, pontosságigényének, ellenőrzés-követelésének kifejezéseként: „míg bírta, kitartó zománc-mosollyal”. Módszerét jobb híján a kép-visszavevés tudományának nevezem. A láto- más-egészt részletté fokozza le, megóv a transcendens álmoktól. Így készteti olvasóját ellenőrzésre, és hogy a verset ne csupán a költő, hanem elsősorban a saját maga ügyének tekintse. A Párizsból visszatérő Illyés egyik első versében, a Jelben olvasom: „emberek élnek itt”, akik „már önmagukat is feledik”. Illyés egész életműve egyetlen hatalmas és megszakítatlan tiltakozás az emlékezet elvesztése, a tudat elvesztése, a teremtő akarat elvesztése ellen. Tiltakozás önmagunk felejtése minden — társadalmi, morális vagy pszichológiai — fajtája ellen. KABDEBÖ LÓRÁNT Kettős tükör ILLYÉS GYULA-SZABÓ LŐRINC A legutóbbi időkig, az életműsorozat-beli Itt élned kell címszó alatt összefogott kiadás megjelenéséig alig esett szó a Lélek és kenyér című Illyés-műről. Miért is említette akkor éppen ezt a kötetet, ilyen hangsúlyosan, leghíresebb prózai kötete mellé emelve Szabó Lőrinc 1956 őszén, az Illyés-est bevezetőjében, a Puszták népének majd a Lélek és kenyérnek „halkságukban legmélyebbre kiáltó falukutató vádjaira” emlékeztetve. Talán a kölcsönös tisztelgés alkalmát találta meg, azt a művet említve, ahol filológiailag is kimutathatóan egybeépült az IUyés-házaspár, a költő és pszichológus ténykedése? Szabó Lőrinc mindig is szerette a csak a címzettek által mél733
