Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)
gaszkodott „e terrorista” személyéhez; a merénylet pedig arra kell, hogy az új időszakban ne lazuljon Horthy és Gömbös hatalma, valójóban „ürügy a statáriumhoz”. Szeptember 17-én a Vérmezőről temetik az (áldozatokat, a kormányzót Károlyi Gyula képviseli, a gyászbeszédet az igazságügyminiszter tartja: a merénylőik „a halál demokráciáját” akarták megvalósítani, ezzel szembe kell szegeznünk „az élet demokráciáját”. De ekkor már terjed a gyanakvás. A rendőrségi szakértő véleményét, amely szerint a kommunista Leipnik Márton ilirta volna a pályatesten talált y,kiáltványt”, közben megcáfolja a csenld- őrség szakértője, akit erre „zsidó elfogultsággal” vádolnak a jobboldali lapok. S miközben Hetényi főkapitány nyomozói igyekeznék Biatonbágyot összekapcsolni a külföldi ^kommunista vasúti merényletek” ügyével, szeptember 19-én a Magyar Hírlap már egy glosszájában arra figyelmeztet, hogy „bizonyos oldalról megpróbálják hangulatkeltéssel, a tíz év előtti indulattal bizonyos irányba erőltetni a nyomozást”; mintha nem is a gyilkosok kézrekerítése lenne a fontos, hanem az, „hogy a szálak oda vezessenek, áhowá a gyűlölteitől szabadulni nem tudó agyak a maguk elvakult faintáziájátval szeretnék”. Másnap, 20-án mégis megjelenik a rendelet a rögtönbíráskodás kiterjesztéséről. A statárium tulajdonképpen érvényben van 1924 óta: „lázadáson és gyújtogatáson felül robbanószer, illetve mindennemű (robbanóanyag felhasználásával elkövetett gyilkosságokra” volt (érvényes eddig, a jövőben kiterjed a kommunista mozgalomban való részvételre is. (Ezzel egyidejűleg életbe lép a gyűléstilalom. A oél — amelyet Horthy és vele Gömbös már az év elején kitűzött — megvalósult, a ,,közcsend” biztosíttatott. Gömbös szeptember 27-én nyilatkozik az Üj Nemzedéknek. Először hangzik el felelős politikus szájából a ,/megorganizált társadalom”, a „totális diktatúra”, mint célkitűzés; a honvédelmi miniszter elmondja, hogy „mindenféle klubban, szalonokban és egyszerűbb imilfljőkben” (különböző „honmentő ideák” születnek; de a „sokféle szervezettség”, az, hogy „a forradalom óta több mint ezer egyesület funkcionál” — valójában „'dezorganizációt jelent”. Ugyanakkor tiltakozik „a hatalomért folyó tülekedés” vádja ellen, cáfolja, hogy valaha is ellentétei lettek volna Bethlen Istvánnal — az efféle cáfolat persze inkább megerősítés —, máj d a „legújabb sportról” beszél: „úgy állítani be engem1, mint aki barátaimra és a hozzám közel álló társadalmi szervezetekre támaszkodva Károlyi Gyula gróf háta mögött igyekszem elérni a pozíciót, amelyben (diktatórikus hatalommal irányítanám a idolgoikat”. „Hűségnyilatkozata” végén megígéri, hogy miniszterelnökének útját „semmiféle intrikával” vagy „más hasonló eszközzel” nem fogja keresztezni. Furcsa szöveg ez egy aktív miniszter szájából, valójában nem más az egész, mint átlátszóan ravasz programbeszéd. E nap reggelén fut be a Párizsból indult iküiömvanat a Potsdamer Bahn- bofra: Laval 'és Briand — az első francia államférfiak a német fővárosban az 1878-as 'berlini kongresszus óta. A sajtó ellenséges: ezek felelnek a német nép minden nyomorúságáért, jobb lenne, ha otthon maradnának. De itt, a (pályaudvaron jól biztosított protokoll zajlik, a rendőrlánc mögött illedelmes ál-tömeg éljenzi a vendégeiket. Laval szélesen mosolyog, gesztikulál, a tömzsi, olajos bőrű dél-francia harsány vigécnek látszik a karcsú, paposán elegáns Brüning kancellár mellett, aki egyébként félig-medddg csakugyan pap, egy világi har- madrend tagja, puritán férfiú, villamossal jár a hivatalába, mint Budapesten Károlyi Gyula, fizetése egy részét pedig visszautalja az államkincstárnak. 717
