Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)
A ^kancellária estélyén a kopasz Reidhswehr-parancsnok, Schleicher tábornok fogadja a franciákat. Laval szónokol, köziben körmét-tfülét piszkálja, a német újrafegyverkezés atyja (hideg kék szemét tágra nyitva (bámulja ezt a „félafrikai korcsot”; honnan tudhatná, hogy valamiben egy lesz a sorsuk: honfitársaik kezétől halnak meg mindketten, öt és feleségét SS-legények lövik le 1934-lben, a Rölhm-puccs éj szakáján, a hazaáruló, német k ollabor áns Laval pedig 1946-iben áll majd francia puskacsövek elé ... Másnap este a francia követség ad estélyt. Kint, a Pariser Platzen ösz- szeverődött emberek a háború ellen tüntetnek, Briand meghatódik, integet, úgy látszik, ezek itt mégiscsak megértik az ő szándékait.. .A gyér tömeg eltakarja előle a irotható metropoliszt, Európa legbetegebb fővárosát. Érdemes lenne pedig sétálni egy kicsit az émelyítő műbenzin szagú utcákon, megnézni a münzstrassei segiélypénztámál sorakozó munkanélkülieket, a kar- és lálbnél- küli rokkantakat az utcasarkokon, elbámészkodni a pótkészítményekkel, műanyagokkal teli kirakatok előtt, megkóstolni a pörkölt árpából készült ersatz- kávét, margarines korpakenyérrel, a vendéglői pótlevest s a híg főzeléket a vagdalthús-pótlékikal, meg a cukrászdák zselatinos áikrémeit. (Tanulságos lenne megnézni a Tauenzin ikorbácsos lányait, térdig fűzős csizmacipőikben, bekukkantani a mulatóhelyekre, ahol néger dzsessz, spanyol madmbazene hangjaira vonaglanalk a párizsi toalettekbe burkolt himnemű műdémonok a kokétól táguló szemű 'külföldi vendégek előtt; vagy átsétálni egy-egy mellékutcán, kaoér disznóságokat suttogó gyeraklányok között, látni a prostivá züllött fiatal munkanélkülieket, ahogy a feneküket rázzák a kispénzű paderasztáknak. És benézni a meztelen-klubok, titkos és nyílt találkahelyek szomszédságiéban nyílt náci párthelyiségek valamelyikébe, ahol germán rend és tisztaság uralkodik, s a betévedő fiatal munkást terített asztal várja a Führer araképe alatt, s az egy népet, egy akaratot — de főként munkát és kenyeret — ígéirő jelszavak végén a nékiszegezett kérdés: Willst du das, Deutscher? akarod-e, német? Laval nyüzsög, lelkesedik, a németek fagyosan mosolyognak: ám jöjjön a francia kölcsön, de csakis politikai ellenszolgáltatás nélkül; a keleti és déli határok garanciájáról szó sem lehet. Briand érzi, hogy a dolog reménytelen, később már-már megbocsátóan nyilatkozik: ^Brüning kancellártól szinte nem is lehet rossznéven venni, hogy a munkatársaitól nem kaptunk engedményeket. Mindannyiunlk feje fölött átcsapott most ez a gazdasági és pénzügyi katasztrófa, amellyel korábban miniket akartak zsarolni.” A berlini látogatás eredménye egy vegyesbizottság ’az együttműködés módozatainak tanulmányozására. A kamaté egyszer össze is ül majd, aztán megszűnik, anélkül, hogy valaki venné a fáradságot, hogy megszüntesse. Az év második felében Franciaország helyzete már nem olyan rózsás, mint annakelőtte. A frank még szilárdnak látszik, a Banque de France kitart az aranyalap mellett, de az ipari termelés már nem növekszik; ahhoz pedig, hogy hatékony támogatást (kapjanak a politikai ákciólk, túl sok külföldi hiteligényt kéne kielégíteni. A hitelválság hamarosan véget vet a 20-as évek óta fennálló francia—angol gazdasági hegemóniának a Duna-Völgyiáben is. A német politikusok a Laval-látogatás idején már tudják, hogy — a pillanatnyi nyomorúság ellenére — az idő nekik dolgozik: hisz az az ország, amelyik ebben a helyzetben piacot tud' kínálni, kulcshelyzetbe kerül. Az országukat megrázó pénzügyi válság valójában megteremti számukra a hegemónia lehetőségét. Max Hahn, a gazdasági szakember október végén már meg is fogalmazza a lényeget: „A német politikának hosszú távra kell beállnia. A hivatalos politika szá718
