Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)

Szeptember 3-án — minekelőtte az amerikai .kormány hozzájárult az államközi tartozások fizetésének egyéves fölfüggesztésáhez — osztrákok és németek hivatalosan bejeden tik: lemondanak a vámunió tervéről. Az Anschluss veszélye egy időre megszűnt, az olasz—(francia ös&zjáték sikerrel járt, a magyar kormány is fellélegezhet.

Szeptember 9-én az utolsó nagy Habsburg-ceremónia zajlik a Máityás- templomiban: a bécsi Kapucinus-sírbolt helyett ide temetik az „Árpád-házi” főhercegnét, Izabellát, Albrecht anyját. A férj, Habdburg-Lotharingiad Frigyes mellett XIII. Alfonz, a száműzött spanyol király lépked a menetben, s itt van Stefánia főhercegnő is, az ‘öngyilkos Rudolf trónörökös egykori felesége.

Pár nappal később, a 12-ről 13-ra virradó éjszaka, közvetlenül éjfél után robban a biaitonbágyi viadukt: a bécsi gyors mozdonya és négy kocsija a mélybe zuhan, 22 halottat szednek Iki a roncsok közül.

A pályatesten borítékba zárt ,.kiáltványt” találnak: ,.Munkások, nincsen jogotok, (hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szentben. Minden hónapiban hallani fogtok rólunk, mert a mi barátaink mindenhol ott vannak. Ninos munkaalkalom, hát majid mi csinálunk. ‘Mindent a kapitalisták fizetnék meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el.” Aláírás: „A fordító”. A kézírásról gyorsan megállapítják, hogy azonos egy nyilvántartott kommunistáéval; azt persze nem tudják, hogy a nevezettnek — Leilpnik Mártonnak — tökéletes, ‘ám használhatatlan alibije van: Moszkvában tanul, illegális pártiskolán.

A vizsgálóbíró nyilatkozik az Űj Nemzedék szeptember ili5-iki számában: a menénylők „valószínűleg külföldi kommunisták”, de bizonyos, hogy magyar cinkosaik is vannak. Természetes, hogy a lap vezércikkében „Moszkva kezéről” van szó, amely egyszerre irányítja „az utoán kiabáló ifjúmunkások és az éj sötét leple alatt bambákat elhelyező gonosztevők léikét”. .De sunyi támadás éri a Népszavát is, amely „Rendszerváltozás vagy katasztrófa jelszóval igyekezett belevinni a iköztudatiba, hogy itt katasztrófa fog bekövetkezni”; de odavág a cikkíró a liberális ellenzéknek is: .bizonyos polgári lapok, mondja, asz- szisztáltak a szociáldemokratáknak „a tömegindúlatak, a véghetetlen és elszánt elkeseredésnek ezzel a rendszeres emlegetésével”. A lényeg ezután következik: a legszigorúbb elbánásra van szükség „a felforgatás szellemi Ikrvártélycsinólói- val szemben”; ezt követeli a közvélemény és „erre köteleznek a biatorbágyi halottak”.

A legitimista Űjság ugyancsak „vakondok módjára” áskáló titkos szövetségről, az „egész kultúrrvilág” ellen irányuló terrorról, „idegen agyról” cikkezik, hisz „magyar mentalitás” nem .szülhette ezt a „pokoli tervet”. A kormány- támogató Pesti Hírlap szerint „a gytújtózsinór külföldre vezet”, a magyar, „ez a nyugodt vérű, nyílt, erős és hősi faj” értetlenül nézi a „gonosz lelkiségében idegen lélek” szörnyű megnyilatkozását. [Még a liberális baloldali Magyar Hírlap is „az ázsiai terror bambáit” emlegeti, a Pesti Napló valamivel óvatosabban emel szót a humanizmus mellett a „gyilkoló nemzetközi szervezet” ellenében. A Népszava — ugyancsak szeptember 15-én — azt írja, hogy a merénylet valószínűleg ,.forradalmárok műve”; de nem nevezi őket kommunistáknak, még anarchistáknak sem, és nem emlegeti Moszkva kezeit. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szociáldemokraták „elvetik és elítélik a politikai harcnak ilyen eszközét”.

De a bécsi Der Abend már szeptember 16-án azt írja, hogy a merénylet szervezőit „a ma uralmon levőik között kell keresni”; a lap értesülései szerint Károlyi Gyula nem akarta megtartani kormányában Gömböst, de Horthy ra716