Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)
karni a pénzügyi segítségért, de Briand szerint csak olyan német—(francia közeledés lehetséges, amely érintetlenül hagyja a versailles-i békerendszert védelmező régebbi szövetségeket; Pierre Laval viszont „német—francia Európát” akar, Anglia nélkül, sőt Anglia rovására. Július 20-án Brüning és Laval együtt indul Londonba, hogy találkozzanak MacDomalddial. A francia kormányfő valósággal udvarol a kancellárnak, a londoni sajtókonferencián kölcsönös német—francia rokonszenvről szónokol, patetikusan ecseteli, hogy Gallia és Germánra mennyire kiegészíti egymást, a brit vendéglátókról nincs egy jó szava. Sajtolja ennek megfelelő: az angol lapok megírják, hogy műveletlen, rossz a modora, a külseje ápolatlan, s hogy amikor javasolták, nézze meg a Towert, megkérdezte: miféle Towert? Horthy július 21-én megnyitja az új országgyűlést. A Pesti Hírlap riportere lelkendezik: „A nagy lépcsőháztól a trónszékig szabadon fut a vörös szőnyeg. A szőnyeg két 'oldalán sorakoznak föl a képviselők és a felsőház tagjai... A hercegprímás skarlátvörös találtja mellett piros püspöki talárok, a virágzó rét színeiben tarkázó díszmagyarok, katonai egyenruhák..Glänzendes Elend, cifra nyomorúság ez, bizony: másnap a külügyiminisztérium utasítást küld a római, párizsi, londoni, washingtoni követségnek: azonnal kölcsönöket kérni, a pengő stabilitása már csak egy hétig tartható fenn, aztán múlhatatlanul bekövetkezik az aranyparitásról való leválás, a Népszövetség létrehozta pénzügyi szanálás összeomlása”. 24-én kezdődik a vita a parlamentben: az ellenzéki padsorokból zúdulnak a panaszok a választási csalások miatt, egymást érik a gazdasági helyzetre vonatkozó interpellációk. Bethlen szólásra emelkedik, kéri „az egész tisztelt Házat, az egész magyar sajtót, az egész nyilvánosságot”, hogy „őrizze meg azt á higgadtságot, nyugodtságot, józanságot, fegyelmezettséget, amelyet eddig tanúsított” ... Pár nappal később, „tekintettel a súlyos helyzetre”, szabadságra küldi az épp csak összeült „tisztelt Házat”, de előbb rendkívüli felhatalmazást kér, s egy 83 tagú bizottság felállítását, amely „pót-parlamentként” gyakorolná a felügyeletet a kormány munkája fölött. Hunyadi Ferenc gróf kijelenti: „Rengeteg kritizálni valót találok a miniszterelnök úr személyében, még több kritizálni valót találok a munkatársaiban, de ez nem változtat azon, hogy végeredményben még mindig ő a legerősebb ember, és ő hivatott arra, hogy az ország sorsát vezesse mindaddig, amíg nem találunk nálánál különbet.” A legitimista Sigray Antal gróf viszont szívesebben látna koncentrációs kormányt az ország élén: egyúttal sürgeti a francia—magyar viszony javítását, mert úgy tetszik, Párizsban végre (belátják, hogy a Duna-madenice kérdéseit nem lehet megoldani Magyarország történelmi céljainak figyelembevétele nélkül. Ekkor hangzanak el az első komoly aggodalmak a német expanziós törekvésekkel kapcsolatban. Bajcsy-Zsilinszky Endre német pnopagandatérképet mutat, amelyen „Magyarország Budapesten messze túl be van kebelezve a német birodalomba”. Helyesli az olasz barátságot, de úgy látja, hogy „a német imperializmusnak keletre való törekvéseivel szemben természetes érdektársunk Franciaország”; de — és ez Sigraynak szól — a legitimista törekvések nem segítik, hanem csak megzavarják a kívánatos francia—magyar érdekegyeztetést. Az óriás kormánytöbbség természetesein megszavazza a felhatalmazási javaslatot. Augusztus 8-ián megválasztják a 33-as bizottság tagjait — a kisgazdák és szociáldemokraták nem hajlandók delegátust küldeni —, 6-án pedig az országgyűlés bizonytalan időre feloszlik. 711
