Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XXIX. (életrajzi esszé)

Köziben folyik Németország „megdolgozása” az osztrák vámunió dolgában. Június 20-án a londoni Times figyelmeztet: „Németországot nem lehet hathatós pénzügyi támogatásban részesíteni Franciaország közreműködése nélkül. Ebben a pillanatban tehát Németország jövője úgyszólván Franciaország kezébe van letéve.” London és Párizs összjátéka most tökéletes, Briand' szinte egyidejűleg nyilatkozik: „Újra fel tudom venni a francia—német közeledés fonalát azzal, hogy a Németországnak nyújtandó nagy összegű pénzügyi segítséget bizonyos politikai garanciáktól teszem függővé.”

Egész hónapban folynak — párhuzamosan — a német—magyar és csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgyalások. Bethlen igyekszik mindkét féllel megfizettetni egyazon magatartás két oldalát: a németekkel azt, hogy a nemtől, a csehszlovákokkal, hogy az igren-től tartózkodik az osztrák vámunió kérdésében. De Benes most már többet akar, és nyilvánvaló, hogy mögötte a franciák állnak: hamarosan megpendíti a csehszlovák—magyar—osztrák gazdasági együttműködés gondolatát. A részletes tervet majd csak szeptemberben terjeszti elő — a kidolgozásban valószínűleg francia szakemberek is részt vesznek —, de már júliusban világos, hogy a oél Ausztria kiszakdtása a német vonzáskörből. Az alapjában párizsi elképzelés szerint tehát ismét összekerült volna az egykori Monarchia három központi országa; így nemcsak Ausztria távolodott volna el Németországtól, de Magyarország is — Berlin potenciális szövetségese a revíziós politikában! —, amellett semmissé tehette az olasz törekvéseket a dunai térségben.

De ez a „menyasszony” igazából csak a franciák szemével lehet szép; és egy kicsit a szorult helyzetében is hegemóniában gondolkozó Beneá számára, aki először mutat megértést a magyar gazdaság gondjai iránt.

Július elején lezajlanak a magyar parlamenti választások, 7-én megvan a végeredmény: a 156 képviselői mandátum közül mindössze 611 jut az ellenzéknek, Bethlen tehát nyugodt lehet. Nyugodt is. Gyorsan megállapodik a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja képviselőjével egy hétmillió fontos rövid lejáratú hitel dolgában, aztán nyolcnapos pihenőre indul. Se családja, se hivatali beosztottjai nem tudják, hol rejtőzködik.

Aztán kiderül, hogy valami baj van mégis a kölcsön összege -körül, lázasan keresik a miniszterelnököt, de nincs sehol, megszokott rejtekhelyén, a bükki Kállay-kastélyban sem. Végül is Velencében találnak rá, a Didón üdül, régi kedvese — már-már második felesége —, Széchenyi grótfné társaságában. Az ügy bagateli, mondja, s nem hajlandó megszakítani a rövid pihenőt.

Mire visszatér a Sándor-palotába, már mozog a föld. A Dairmstadter Nationalbank bukása kirobbantja a német krízist, csődhullám fenyegeti a pénzvilágot. A válság terjed, július li3-án, tüstént a német tőzsdekrach után már a Bethlen-kormány is elrendeli a háromnapos bankzárlatot. Endresz György és Magyar Sándor, a Justice for Hungary két pilótája, amikor a világrekordot hozó óceánrepülés után, 16-én leteszi a gépet Bicske határában, már a magyar pénzügyi válság kellős közepébe landol. Nem segít a bankzárlat, az állam arany- és devizakészlete gyorsan morzsolódik, a hónap végén már csak 28 százalékát fedezi a forgalomban lévő pénz összegének.

A német bankóik július 19-re elérik, hogy hathónapos haladékot kapnak az esedékes, főként amerikai visszafizetésekre, s újabb kölcsönök is vannak kilátásban; de az ár az osztrák—német vámunió tervének elejtése lesz. Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter 18-án hanyatt-homlok utazik Párizsba. Helyzetűiket viszonylag kellemessé teszi, hogy nincs összhang Laval miniszterelnök és Briand között. Mindketten politikai kötelezettségeket akarnak kicsi7ii0