Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
— Rossz ez az óra, a feine egye meg! — hiába hivatkozott az órára János, mégis bocsánatot kért, mintha becsülete, pontossága roppant volna össze. A „Ki ez a pofa?” — tekintetek visszafordultak rólam, .én meg lerajzoltam az irkámba az „Étkezés előtt mosson kezet!” feliratú plakátot, hogy ne legyek olyan idegenül kíváncsi. Lerajzoltam a kést, villát, kanalat a plakát-mosdókagyló fölött, aljára a törülközőt. Valami ebédlőnek szolgálhat ez a terem, ha a gyerekek Mihályfána járnak, meg ilyeneknek, mint ez a mostani gyűlés. Az országban 12 ezer tanteremre lenne szükség, ez meg üresen itt, akár a sok kicsi faluban, tanyákon, ahol a tanítást körzetesítettak, mai szóval mondva. De most az emberek másról beszélnek. 300 ezer forintot kaptak a sömjéniek jutalmul az önkéntes, ingyenes munkáért — mire költsék? Utakat építettek, betonjárdákat raktak, renoválták a Berzsenyi-pincét. — Az emberfek nem győznek ám utat csinálni — hallom a tanácselnököt —, újra föltörik azok a nehéz gépek. S közbeszólnak: — Nem kall az most már, hogy 'nyolcszáz méter a temetőig ... — MihájjytfSh mikor volt hótakarítás? És ha Som jenben volt hótakarítás, na, hányán voltak? — A társaság, ami nekünk rendelkezésünkre áll... Nem fogalíftaZtak, hsak beszélték utakról, orvosi rendelőről, arról, hogy megszűnik a kastélyban 'az árvaház, és a helybeli betegeket ápolják majd benne. Égy hosszú, bőrkabátos sovány férfi .szólt bele mindig. A gnúzos külsejű fiatal szomszédómtól cigarettát kértem. A autóbuszindulásig házába hívott 'bennünket, Sándor, napra koccintottunk. Ez a sok névnap, Sándor, József, Benedek már hozhatna meleget is a zsákjában — gondoltam az autóbusznál. Szólnának a madarak, s talán még a jó hangú Fodor Jánosné is nótába kezdene, ha meg nem halt, abba, Hogy: Picin a csizmám, magos a sarka, ' Kissömjéni uccát végigkopogja, Kopogj kicsi csizmám, hadd hallja a babám, Hadd nézzen ki rám. Ezt a dalt könyvben olvastam. Ismerte-e Uraságod? Száz évvel á, Tekintetes Űr halála után, 1936-ban, mély buzgalommal szemlélte Sömjént, Németh László nagy íróink, hogy Uraságodat jobban megközelíthesse. Boldogan jött, és mént el gyalog és lassú vonattal. Azt írja, kedvesebb világ fogadta itt, mint (Nikién, a lakosok réndesen''öltözöttek, kék kötényesek voltak. Hadd másoljak' ide egy darabkát: „CeUdömöikön egy iparosféle került értem, csak hogy Sömjéfínék igazítson, a titokzatos község szélén pedig egy újságböngésző gazda tétette magát olvasómnak a kedvemért. — Az úr, ugye, valami íróféle, mondta, amikor >a Berzsenyi-házat kérdeztem tőle, s hogy pirulva bevallottam, a nevemet is meg kellett mondanom. — Hallottam már, szánt meg, pedig csak a gömjéni mészárost hívják úgy, mint engem. Valósággal kézről kézre adtak az'úton, s ha hülye lettem volna, akkor is föl kellett volna jutnom alkonyig a Csodálatos fekvésű Berzsenyi-szőlőhöz, a fiatal híres Berzsenyi háza mögött, melyet, rftbstani tulajdonosa, egy kisgazda, pajtává alakított. Bámultam csak, mennyivel több széretetet, jó szót kip egy nap egy utasember, akit afca, ruhája után diáknak is fehet-nézni, mint e*gy moralista, aki családjának, népé701
