Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

találtam, s arra következtetek, (hogy Sömjénben, sem Nikiéin kártyás társasága nem lehetett, ha a sömjéniek magába zárkózó természetűnek képzelik, s ha a kocsisa azt mondta Szemerének Pesten, Nikla környékén csak a pápista uraságak élnek, lutheránus csak maga az Űr volt, s ha a kocsis ezt olyan nyomósán és kérdezés nélkül mondta, akkor én egy iniklai kártyapartiban nehezen tudom elképzelni. Úgy hiszem, az idejét kártyával elütnie nem kellett, mert ha a gazdálkodás gondjait lenakta, azon nyomban belebújt a poézisbe meg a tudományba. Bár ha igazam nem lenne, földerülnék, imár megbocsásson, miként forgatja, rendezgeti a tarokkot, mondjuk, amelyet Merlein Kristóf soproni mester készített a 18. század végén, azokat a csatalbárdos középkori vitézeket, s azt a havasi kürtös tiroli pásztort, kinek ifeje fölött ott az a nagy rónjai XIX-es. Csücsörítene, bajuszát pödörgetné, ide-oda tekintgetne, vagy a lapokba merülne, mint itt, ezek a kártyások?

Társaim ultiznak, magyar kártyával. Uraságod sem a játékot, sem a lapokat nem ismerhette. 1836-ben nyomtatta Schneider József pesten. Teli-kártyának nevezték a svájci szabadsághős emlékére, akiről á német Schiller színjátékából hallottak Magyarországon. Ez ,az elnevezés is kimutatta á korabeli szimpátiát a szabadságharcosok iránt, a függetlenségre való kedvet. Ma már nem mélázgatnak a kártyások Teli Vilmos hőstettein, s ellenségén, Gessleren, a Kou- ni pásztoron, a Stüszi vadászon. Osztanak és nyerni akarnak. De mégis megrögződik, hisz annyit mustrálják, Teli világoskék fejfedője, sárga nyila, Reding ítéli ősz szakálla, Budenz Ulridh zöld pruszlik^ujja, Harras Rudolf páncélsisakja piros tolla, s Geszler H. zsarnok olyan szelíd a piros fölsőn, mintha egy óriási szív ragyogná he az arcát. A legerősebb lapon, a piros ászon, a tavasz sárga kalapos úrhölgye rózsát csippent. Kinek a kezében lehet? — gondolom magamban.

Szórakozó társaim aprópénzt raknak a bankba némi flegmával. A gépkocsivezető nem játszik, inkább legyen csonka a parti, állva melegszik az olaj- kályhánál. Elhatároztam, élvezetes szemlélődésbe kezdek. A szemben ülő Jánost néztem ki magamnak, lapjárását arcszínéből követtem. A kártyások lelki tulajdonságai rejtettek a kívülállók számára, takarják, mint a lapot, bár D lapjai a tükörből kivehetők, ami olyan jellemző rá, de mindig valami hiányzik, hogy az egészet ismerni lehessen.

A szoba lassan bemelegszik, már ég a villany. A kinti fóliasátrak, mint a téli' táj. Hadd írjam meg a Tekintetes Úrnak, a fólia gyárban készített áttetsző műanyagponyva, melynek állapota hasonlít a fehérre mosott száraz disznóhólyaghoz, de nagysága töméntelen. Ezt a fóliát hosszan elnyúló sátornak képezik ki, hogy az a hévforrás vizével fűtve lehessen, s a palánták hidegben is növekedhessenek. Így (képzelhettem téliesnek az -esős márciusi késő délutánt. Melegedett a szóba, a népi művészeti garnitúra, a Halálra táncoltatott lány kerámia faliképé nem olyan irideg, s a rokkán is mintha fontak volna valamikor. Elfogyott a cigarettám, de nem szóltam, nehogy a gépkocsivezető menjen a szomszédokhoz kérni. János már nézi a zsebóráját, hétkor a sömjéni tanácstagokkal megbeszélése lesz. Még egy 'osztás, ’hiába szorít az idő.

— Majd benézek az ablakon, van-e ott valaki — adja a lapot a házigazda Kozáknak, s felém szól — Kár! Egy jót ’beszélgethettünk volna. Szilvapálinkát ajándékozott D-nek, s akkor jnitott eszembe, mi József napra jöttünk ide voltaképpen. S valóban benézett a sömjéni iskola ablakán, láthatta, viccelődése nem vált valóra. Vártak a sömjéniek, és csak én kísértem be az elnököt, öt percet késtünk.

700