Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

Ma reggel beszéltem Tima Lajos bácsival, aki elmondta, hogy alkudozások közepette eladta hízóját a Vendéglátónak, s az a Zámbó vágta le, akiről már írtam a Tekintetes Úrnak; akkor nagy vadászati szenvedélyét tapasztaltam a trófeák alatt ültömben, itt a híres hentesről hallottam.

— Amíg a gazda lefogó embereket keresett, Zámbó Feri egymaga megölte a disznót.

— A;ki nyers vért ivott — figyelmeztet D félhangosan. Amint olvasni tetszik, velünk szórakozott D, Kozák Jiános meg én — a három vendég.

— Kóstoljátok meg ezt a sajtot, a Zámbó füstölte.

Nekem mégis a kolbász ízlett jobban; arányos és csak egy picit dicsekvő fűszerezésű, márciusi halmazállapotban, mikor a legkívánatosabb, később már száraz, ha marad egyáltalán.

— Egy Veszprém megyei ember is a ti társaságotokban vadászik, kérdeztem, mért ment át miás megyébe, azt mondta, könnyebb volt bejutná.

Eddig a vadászatról nem esett szó, s nem gondoltam, hogy pár perces üres beszélgetést ingerlek odavetve. A gépkocsivezető új nagyfröccsös kancsót hozott, nekem meg egy kicsit kristályüvegből külön, tisztán, ha már nem szeretem a fröccsöt.

— Tudsz ultizni? — kérdezte a házigazda.

— Nem.

— Haragszol, ha mi játszanánk ?

— Ä, dehogy!

Én ultizni tudok, de kártyázni nem szeretek, vagyis nem szoktam hozzá. Ezt gondolom a Tekintetes Úrról is, biográfiájában ennek semmi nyomát nem

C99