Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Mándy Stefánia: Vajda Lajos 1939-ben készült tusfestményei (tanulmány)
MÁNDY STEFÁNIA Vajda Lajos 1939-ben készült tusfestményei* Amikor Vajda Lajos a keleti és nyugati művészeti hagyományokról és eredményekről beszélt s a két pólus egybeforrasztásának programját maga elé tűzte, még nem gondolt arra, hogy ez a Kelet és ez a Nyugat— térben és időben egyaránt — milyen messzire terjed és hogy életművével egymaga fogja megvalósítani ezt a programot, egy egész kor, egy egész ország, egy egész Európa számára. Amikor ugyanis tervét körvonalazta, a maga részéről még csak a szerb és orosz, vagyis a pravoszláv szellemű hatásokra és a korabeli orosz avantgarde forradalmi áramlataira gondolt — a másik oldal felől pedig a nyugati művészet forradalmára. Néhány évre rá Vajda már asszimilálta a Távol-Kelet tradicionális és újító irányzatainak meditatív-spiri- tuális és stiláris technikai sajátosságait. Sok mindent látott és olvasott. Ismerte Gla- sert, Masperót, Fischert stb. De ha minderről nem is tanúskodna a Kis noteszek bibliográfiája, félreismerhetetlen bizonyságot tesznek néha az itt reprodukált művek. Nagy részüket zsírpapírra, ecsettel és tussal festette. Hogy ennek a döntő alkotókorszaknak összefüggéseit és szellemi, valamint technikai kifejezésmódját minél jobban megközelíthessük, magunknak is tudnunk kell egyet-mást a keleti tusfestészetről. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hivatkozhatunk egy alapvető és kitűnően követhető magyar nyelvű bevezetőre a kínai piktúra ikonográfiájába.1 Részletesen megismerhetjük belőle azt a kétféle tendenciát, amelynek együttes asszimilálása olyan intenzív spekulatív hangsúllyal érvényesül Vajda Lajos tusfestményein. A kínai piktúra stílustörténete röviden a szabad és a kötött alkotási mód kettős történetére redukálható: „az amatőr írástudók, remeték, független művészek «-esz- meírás«-stílusának, kalligrafikus irányzatának meg-megszakadó, és mindig megújuló és újító vonalára — és az akadémikus írástudók «-míves ecset«-stílusának tradíciókban megragadó, konzervatív folytonosságára.” A konfuciánus eszmerendszerhez ragaszkodó konzervatív ággal szemben „a taoizmusra vagy a buddhizmusra * Részlet a Corvina Kiadónál sajté alatt levő Vajda Lajos-monográfiából. 644
