Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Bálint Endre: Köszönet Füst Milán hangján, Kadis, Látomás, Békés halál előtti dal (versek)
BÁLINT ENDRE Köszönet Füst Milán hangján Bird Gábornak Fekete angyalok kísérnek utamon, oh jaj a távozónak Ki maga mögött hagyta a színes tájakat Uram Isten Nincs kit szólítanom a hold nem felel néma és hideg De nappal is rámterül a fénye mint lebegő általvetője A garabonciásnak kitől félnek az emberek éji időben Félek a hosszú utaktól mint a zarándok ki retteg Hogy nem éri el célját a messzi kikötőket és a várost Ahová igyekszik hogy hívságos hitének tartalma beteljék Félek és fázom hiába pattant szét kemény rügye a virágnak E kísérteties tavaszon nincs melege a napnak csak szürke Fénye van szomorú szürke színe mint a halottak lepedőjének Félek és nincs kinek meggyónni bűneimet hogy valahol a Félúton magára hagytam az Istent kinek nincs többé hite Bennem így hát visszament a pismányi dombok alá várni Amíg visszamegyek érte hogy ne legyen olyan magányos És szomorú hogy nem szólítom nevén és kedves játékait Összetörtem nem mosolyog többé nem ugrándozik szegényke Körülöttem mint egykoron búzakék vígságokkal a parton A kis hajóra várva a hét templommal ékes városka tövében 1949 639
