Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XXVIII. (életrajzi esszé)

lejáratni, munkáját akadályozni. A párt ezután is tóid új embereket a honvédséghez, de „nem a régi tisztek kiszorítására, hanem a néphadsereg továbbfejlesztése érdekében”. A két csoportnak van mit tanulni egymástól, összefor- rottságuik a fejlődés biztosítéka. A levélíró óvatosan — talán már Pálffy miatt kurtítva a tevékeny ellenállás érdemét — említi 1944-et is: „El kell mondanom: a felszabadulás előtti időkben találkoztam olyan tiszt bajtársaikkal, akik rádöbbentek a múlt rendszer nápáruló aljasságára és segítették a partizánmozgalmat.”

A cikk, akárcsak Pórffy-é, felkérésre születhetett. De írója alighanem hisz a saját szavaiban, a miniszteri beszéd nyílt irányelveihez igazodik. Nem manipulál tehát, ő maga is a manipuláltak közé tartozik. Hiszen az elvi alap szilárdnak látszik, a 'belőle következő gyakorlat csakugyan megteremtheti az egységes tisztikart. A manipuláció nagyjából sikerül: ősszel a régi és új tisztek, tábornokok nem bajtársaák hangját hallgatják a rádiókészülék mellett, hanem leleplezett árulókét; azét a Pálftfyét és Korondyét, akiknek egyéni bűneiért a „régieket” nem terheli semmiféle kollektív felelősség.

Figyelemre méltó, hogy míg a polgári vádlottakról rendre „kiderül”: már az illegális mozgalomban provokátorok voltak, Pálffy esetében szó sincs ilyesmiről. .Mint már említettem, kiaknázatlan marad az 1938—37-es tanulmányi év is az olasz hadseregben, annak ellenére, hogy a tábornok 1945 után ismét járt Itáliában. Feltételezhető — ezt persze -bizonyítani nem tudom —, hogy ezt a „vonalat” az egykori katonai ellenállók miatt hagyták íbolygatatlan a per rendezői.

Hogy a nyugtató kampány áltatás volt, azt Nógrádi Sándor is -bizonyítja, ö írja memoárjában, hogy Rákosi már 1949 november v-ég-én vagy december elej-én szovjet tanácsadók előtt ango-l kémnek mondta Sólyom -Lászlót, -bizonyítékul említvén, hogy az — ne feledjük: Pálffy is! — valamikor az Egyesült Izzóban dolgozott, -ott -pedig az Intelligence Service „mindenkit beszervezett”. Később pedig, amikor Nógrádi érdeklődik Sólyom letartóztatásának okairól, Farkas -Mihály eljuttatja hozzá a volt vezérkari főnök vallomását, amelyből az derül ki, hogy a brit kém — „igazából” francia ügynök. Sólyom a 30-as évek második felében a francia hadseregben töltötte tanulmányi -esztendejét a Hadiakadémia előtt — úgy tetszik, az ő esetében már -felhasználták a lehetőséget, amelyet Pálffy Györgynél talán épp miatta hagytak ki.

„Nem tudtam, .kinek higyjek, a kétely belém lopózott” — írja Nógrádi a „Sólyom-üggyel” kapcsolatban. Ilyesformán lehettek a tábornokok is -1-949 nyarán, Pálffy György letartóztatása -után.

Gondoljuk csak végig.

Az első időben minden érthetetlen, titokzatos — és minden elképzelhető. Az áldozatok asszonyai m-ég reménykednek: a m-aguk emberéről, de csakis arról tudják, remélik, hogy ártatlan, valami szörnyű félreértés, provokáció -áldozata, talán a többiek, az igazi bűnösök rántották magukkal, aljas módon, szándékosan ... Nyilván mendemondák keringenek, mind külső, mind belsőbb körökben. A hivatalos és nem- hivatalos „belső tájékoztatás” alighanem homályos, nem is lehet -más, hisz a végleges koncepció csak m-ost al-akul a vallatószobákban. Amikor Póríffy — közvetlenül a letartóztatás -után — felkeresi Pálffy György feleségét, még ő is -hiheti, tévedés történt. Nyílt levelét megelőzően már biztosan kap valamilyen információt; hogy írásában oélzás sincs Pálffy „bűneire”, ez valószínűleg csak azért -van, mert a letartóztatás m-ég nem „pub- likus”. A tájékozatlan olvasó csak később kapcsolhatja -össze a régi -és új tiszt