Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XXVIII. (életrajzi esszé)
gi vagy új tiszt-e az illető ... Az egységes tisztikarban méltó helyet foglalhat el mindenki, aki nemcsak agyával, hanem szívével is a magyar munkásosztály, dolgozó népünk és nagy Pártunk mellé tud állni...” Pálffy, Korondy Béla neve nem hangzik el: a letartóztatásokat hivatalosan nem hozták nyilvánosságra. De a tábornokok és általában a tisztek tudják a történteket. Fankas Mihály valójában „tűzoltó-munkát” végez, szavai megnyugtatóan csengenek: Pálffy elfogatása tehát nem egy kampány kezdete, árulását — ha a vizsgálat során be is (bizonyosodnék bűnössége — nem követi általánosítás. Ez egyébként önmagában is közvetett bizonyíték a letartóztatottak ellen... És megnyugtató a tárgyilagosság: a „befurakodott ellenség” az új tisztek soraiban is meglapulhat; honnan tudhatnák a „spanyolosok”, az egykori illegálisok, a nyugati ellenállásból jötték, hogy — róluk szól a mese. Harmadnap, július 20-án jelenik meg az a bizonyos nyílt levél a Szabad Népben; Póríffy György valószínűleg felkérésre írta, de elképzelhető, hogy a Farkas-beszéd hatása alatt, bajtársait — és önmagát — nyugtatandó. „Régi tiszt vagyok, az apám Hangya-tisztviselő volt, magam a Ludovikán tanultam. Régi tiszt vagyok, de most már új ember. 1943 óta kezdtem azzá lenni. Mikor a hadifogságban csatlakoztam az antifasiszta mozgalomhoz, hogy kivegyem részem a hazám, otthonom felszabadításáért folyó harcból. Akkor szakadtam el végleg horthysta szellemű tiszttársaimtól... Láttam tiszteket, akik bajtársaik rovására loptak és csaltak. Láttam, amint magasabb rangjelzést varrtak föl, csakhogy több fizetést kapjanak. De a legfelháborítóbb volt, a legszégyenletesebben mutatta meg a régi tiszti nevelés elhülyítő hatását az a jelenet, amikor közölték velünk: aláírták a fegyverszünetet, aki akar, harcolhat a német fasiszták ellen. Még jószándékú ember is akadt, aki, mikor a haza védelméről volt szó, csak azt tudta ekkor hajtogatni: jMi nem politizálunk!’... Mikor hazajöttem a fogságból, beléptem a Kommunista Pártba. A semmiből kellett új hadsereget teremteni... De láttam, hogy sokan a régi tisztek közül, akik egyszerűen kenyérkeresetnek tekintették a tiszti hivatást... és összekeveredtek a tisztességes szándékú, a nép ügyéhez őszintén csatlakozó régi tisz- ekkel —■ most is csődöt mondtak. Igyekeztek elbújni az irodákban, irtóztak t csapattól... Nem (éreztem ekkor már velük közösséget... Mikor a sajtó nyilán tárgyalta a régi Horthy-tisztikar bűneit, nekem is mondták: ,Épp olyan árgacsillagos tiszt vagy, mint mi’. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem leintettek néha fájdalmasan az ilyen újságcikkek. De az fájt, hogy egy kalap aá vehetnek bennünket, az új demokratikus magyar /hadseregért, a nép (ügyéért dolgozó régi tiszteket mindenféle rongy emberrel... Cseppet sem nyugta- lnit, hogy az új tisztek átveszik a tudásomat és aztán majd félredobnak, mint aire nincs szükség. Tudom, hogy ez nem igaz. Tudom, mert a Párt, mert hrkas elvtárs megmondta, hogy az igaz ügy mellett kitartó régi tisztet ,egy- sges tisztikarunk egyenrangú és egyenjogú tagjának’ tekinti.” Július 22-én Egy új tiszt levele következik a Szabad Népben. Írója — egy- kri hajógyári munkás, 1935-től kommunista, Horthy-lbörtönt megjárt 1944-as ú>esti partizán — elmondja, hogy nemcsak PóUfffyt, őt is megnyugtatta Farka Mihály beszéde, amely kiinduló pont lesz a „méregkeverő próbálkozások” ehni harcihoz. Mert csakugyan rémítgetik a régi tiszteket, s „az ilyen próbál- boások és hangulatok ellen elsősorban nekünk, új tiszteknek kell fellépni”. D'— írja a pártmunkásból lett alezredes — az ellenség nemcsak a régi tisz- teet, az újakat is megkömyékezi: a hadseregbe induló új kádert „jóakaratú- aí figyelmezteti, hogy ott majd rosszindulattal fogadják, a régiek igyekeznek 61
