Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XXVIII. (életrajzi esszé)
nek be a Gubacsi-úti postahivatalba; május közepén egy Klauzál-téri bank- fiók van sáron, ez már igazi gengszter-támadás, autóval és lövöldözéssel, az akció egyébként sikertelen. Októberben újabb kísérlet, ezúttal a Szabadságtéren, a banditák gépkocsin menekülnek, rövid tűzharc után elfogják 'és négy nappal később ki is végzik őket a már érvénybe lépett statáriumirendelet alapján. Mégis: november végén ismét egy uevolveres támadás a belvárosi Gorzó bankház ellen, pár nappal később egy újpesti postahivatal következik... (Az év — egyelőre úgy látszik — minden baj ellenére az „aktív külpolitika” sikerének jegyében kezdődik. Januárban aláírják az osztrák—magyar barátsági szerződést, méghozzá a kisantant ellen irányuló titkos záradékkal. Létrejött hát a Rámából is szorgalmazott zárt magyar—osztrák'—olasz tömörülés, amely többek között akadálytalanná teheti a Magyarországra irányuló olasz fegyverszállításokat is. Bethlen egyébként szükségesnek tartja ez alkalommal hangsúlyozni: a kormány külpolitikája olasz- és németbarátságra épül. Horthy viszont aggódik. Február 20-ira koronatanácsot hív össze: a belpolitikai helyzetre való tekintettel statáriumot követel. Bethlen ellentmond: a kivételes állapot meghirdetése szükségtelen, sőt káros; a külföldi sajtó ezt a belső rend ingatagságának 'jeleként értékelné, ez pedig végzetes hatással lehetne az olyannyira szükséges kölcsönök ügyére. Az igazságügyminiszter hasonlóképpen érvel; egyébként is „a statárium bármikor, a legrövidebb időn 'belül életbe léptethető”. Egyedül a honvédelmi miniszter, Gömbös Gyula vélekedik úgy, hogy az érvényben levő rendszabályok nem elemgendők a polgári közvélemény megnyugtatására. Végül is Bethlen győz, a statárium tervét elvetik. Márciusban nyilvánosságra hozzák a januári népszámlálás eredményét: az ország lakosainak száma 8 603 7i40 fő. A hónap elejének szenzációja Zat- loka Emil, az idegbeteg mérnök, aki revolvert ránt 'és lövöldözni kezd a Dohány-utcai zsinagógában. De aztán megtalálják a szolnoki pályaudvaron egy 16 éves kalaposlány bőröndbe gyömöszölt hulláját, az újságolvasók napról napra a „fcofferes gyilkos” Scheiber Tamás üldözését követik a rotációs oldalakon. Csak kevesen észlelik egy jól időzített bomba robbanását. .Március 21-én ugyanis bejelentik a német—osztrák vámuniót. Schober osztrák kancellár nyilatkozata eléggé kaján: ő és német kollégája, Brüning a „briand-i gondolat” jegyében cselekedtek, egyezményük „a nemzetek közötti gazdasági kapcsolatdk” francia javaslatán alapul. Persze mind Briand, mind új miniszterelnöke, (Pierre Laval előtt nyilvánvaló: a vámunió az első lépés a rettegett politikai Anschluss felé, sőt annak részleges megvalósulása. Párizs azonnal reagál a kihívásra — és nem marad egyedül. Az angolok csatlakoznak, és hamarosan kiderül, hogy Mussolini is alapvető olasz 'érdekek sérelmét látja a vámunióban. Budapest pedig akár értéktelennek is tekintheti az alig két hónapja kötött magyar—'osztrák egyezményt. Mindenesetre már április 1-én így ír a Pesti Napló: „Az 'orosz ötéves terv eredményei, az olasz—(francia flottaegyezmény, a német—osztrák vámegyesülés — ezek a nagy európai hullámrezgések megffodrozzák a magyar vizek felszínét is.” Ezzel egyidőben jelentkezik a francia követ Károlyi Gyula külügyminiszternél, aki így rögzíti a hallottakat: a franciák „sajnálják, hogy a háború után nem egy erős [Magyarországban keresték a támaszt a német terjeszkedés ellen; tévedtek, amikor (Magyarország rovására a kisantantra alapozták politikájukat, melyre — mint most már látják — nem támaszkodhatnak bizalommal. Látják, hogy Jugoszlávia 'és Románia gazdaságilag Német- és Olaszország602
