Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XXVIII. (életrajzi esszé)
ra van utalva. Csehszlovákia pedig csak addig áll fenn, amíg Benes ott van, tovább aligha. Most kedvező alkalom volna Magyarország előtt, hogy tanújelét adja: nem akar beolvadni (Németországba. Ha ez megtörténne, Francia- ország közvéleménye egészen Magyarország mellé állna.” A francia diplomácia tehát pontosan érzékeli és (tüstént igyekszik is kihasználni a magyar bizonytalanságot. Az „olasz eufóriát” némileg már előbb is lehűtötte Mussolini közeledése Párizshoz — ennek volt egyik látványos része az a bizonyos flottaegyezmény —, s ez könnyen magával hozhatja a ikisan- tant céljai iránt való több (olasz „megértést” a jövőben. A német—osztrák vámunió pedig végképp összekuszálja a szálakat. Amellett: Magyarországnak is szüksége van a francia gazdasági támogatásra. Bethlen kétségkívül kényszerhelyzetbe került; de ez a szituáció 10811 április—májusában magába foglalja a francia—magyar viszony javításának, sőt, az egész külpolitikai orientáció megváltoztatásának lehetőségét. Kormánytá- mogató és ellenzéki politikusok izgatottan latolgatják az esélyeket. Friedrich István a „francia megoldás” felé hajlik, s ennek egyenes következményét, a kisantanthoz való közeledést is hajlandó elfogadni. Így ír a Pesti Napló március ,23-iiki számában: „Ami most a Lajtán túl történik, az nem velünk harmóniában, nem a mi érdekeink méltányos respektálásával, hanem nélkülünk, sőt részben ellenünk történik... Azért, mert egy közép-európai koncepció Benes rögeszméje, még nem kell azt ex aftfo elutasítani. Az igenis alapját képezheti olyan közeledési lehetőségeiknek, amelyekből egy, a mindkét országot kielégítő modus vivendi kialakulhat.” Eckhardt Tibor — háta mögött az új Kisgazdapárttal — a francia orientáció ellen (érvel; hisz akkor „csehszlovák vezetés alatt részt kellene venni a dunai konföderációban, amely véglegesítené a trianoni határokat”; jobb megoldásnak látja a német—osztrák vámunióhoz való csatlakozást, mert igaz bár, hogy így a német túlsúly válnék számunkra nyomasztóvá — de egyben garantálná is a területrevíziót. Peyer Károly március 30-án nyilatkozik a szociáldemokrácia nevében: „saikkhúzás jellegűnek” tartja a vámuniót, de egészében mégis pozitívan értékeli, mert első lépés lehet az Európai Egyesült Államiak megvalósulásához; (ám csatlakozás helyett a szomszédokkal való viszony javítását ajánlja. A fcormánysajtó csúfolódák a vámunió keltette prágai (riadalmon. Bethlen hallgat: tavaly, Berliniben semlegességét nyilvánította a német—osztrák kérdésekben, de most még ilyen 'értelemben sem nyilatkozik. Április 10-én a külügymmisztériumban tartott tanácskozás résztvevői így összegezik a helyzetet: „A vámunió megvalósulása esetén Magyarország egy katasztrofális helyzetbe kerül, mert megalázó feltételek mellett vagy Németországnak, vagy Gseh- országnak a kegyeibe kell hogy fcéredzkedjék. Ez annál súlyosabb, mivelhogy Ausztria az egyetlen gazdasági (hidunk Olaszországhoz. Olaszország minket ebben a helyzetben politikailag talán, gazdaságilag semmiképpen sem tud segíteni. Ha pedig Németország minket bevonna a vámunióba, gazdasági fajsúlyúnk következtében körülbelül olyan viszonyba kerülnénk Németországgal, mint amilyenben volt a török hódoltság korabeli Magyarország az akkori Habsbuirg-német birodalommal szemben.” Bethlen (bizonyára azt reméli, hogy a kormánynak nem kell állást foglalnia, a franciák — együtt az angolokkal és (olaszokkal — enélkül is meghiúsítják a vámuniót. De Párizsban nyilván jól tudják, hogy a budapesti csönd mögött nemcsak taktika van, hanem bizonytalanság is. Erős gazdasági nyomást gyakorolnak Ausztriára, ugyanakkor előveszik — és a közvetlenül (érdekelt 603
