Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)

vádolják gyilkossággal. Azaz: felkapják és tovább dagasztják Almássy Denise grófnő vádját, miszerint Friedrich bűnrészes az ő nagybátyjának, Tisza Istvánnak megöletésében. A hadügyminiszter február 5-én sajtónyilatkozatban védekezik, s a képben, amit használ, mintha rejlenék némi célzatosság: „Szívesen harcolok szemtől szembe, nyílt támadóval, de ha kezeimet gúzsba kötik és tőrrel tárnádnak nekem s még védekezni sem engednek, akkor ez nem más, mint csúnya, piszkos manőver.” A kép 12 nappal utóbb válik valóban riasztóvá: ^kkor találják meg a Dunaparton a megyeri vízmű közelében a két Népszava- szerkesztő, Somogyi és Bacsó holttestét, s a legitimista Beniczky belügyminiszter detektívjei hamarosan kinyomozzák, hogy a szálak az Ostenburg-különítményhez vezetnek.

Március 1-én pedig ugyancsak az Ostentburg-különítmóny 150 tisztje asz- szisztál az Országihiáz-téren, a parlament folyosóin, miközben az ülésteremben folyik a kormányzóválasztás, Ott Van az EKSZ-tag Kozma Miklós, Stromfeld siófoki letartóztatója, aki évekkel később „narkotizált bábnak” nevezi kormányzóját, s ezt írja naplójában: „Keservesen csalódtam, s magamnak is vállalnom kell azon óriási felelősséget, mely terhel engem azért, hogy azon a helyen van, ahol van.” Es ott van Bajcsy-Zsitinszky Endre is, aki 1935-ben majd ezt írja egy épp Kozmának címzett keserű levelében: „ ... a parlament folyosóján Te azt mondtad nekem: Bandi, ebben Neked is van egy kis részed és nekem is.”

E naptól kezdve pedig a magyar királyi honvédség újoncai — köztük majd hét és fél évvel később Österreicher György tüzér önkéntes — ezzel a szöveggel esküsznek fel a katonai szolgálatra: „A Mindenható és Mindentudó Istenre esküszöm, hogy Haduramnak, Magyarország törvényesen megválasztott kormányzójának, nagybányai Horthy Miklósnak hűséggel és engedelmességgel tartozom, Magyarországhoz és alkotmányához hű maradok, és az ország törvényeinek engedelmeskedem ...”

*

1920. március 16-án a nemzetgyűlésben bemutatkozik az új államfő kinevezte Simonyi-Semadam kormány. A honvédelmi miniszter Soós Károly tábornok, a nemzeti hadsereg eddigi vezérkari főnöke. Március 30-ra a román csapatok befejezik a Tiszántúl kiürítését, április 1-én Horthy felköltözik a Várba, Ferenc József egykori lakosztályába. A testőrség feladatát egyelőre a Nádor-kaszárnyába szállásolt Prónay-zásztóalj látja el. Április 2-án megszűnik a Fővezérség, feladatait részben a hadügyminiszter, illetve a vezérkar főnöke, részben a kormányzói kabinetiroda veszi át.

A kormányzóválasztással és a román kivonulással az új államfő személye ■ lesz az egyetlen hatalmi központ. A kormány a tőle kapott megbízás alapján

működik, ő maga, „legfőbb Hadúrként” a kabinetiroda segítségével tartja kézben a fegyveres erőt. Elvben a második legfőbb katonai elöljáró a hadügyminiszter. Csakhogy a vezérkar főnöke közvetlenül a kormányzó alárendeltségében működik, neki a minisztertanács nem fölöttese: a „legfőbb Hadúr” megbízása alapján joga van saját hatáskörében intézkedni a csapatok karhatalmi vagy akár hadműveleti felhasználásáról is. A katonai vezetés hatalmi pozíciói tehát továbbra is biztosítva vannak a rendszeren belül. A különítménydiktatúra már nem teljes, de szervei még mindig ellenőrzik a polgári közigazgatást, a kormánynak viszont nincs hatalma fölöttük.

52