Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XXVI. (életrajzi esszé)
van az az eszköz, hogy a szövetségesek egyszerűen visszatérnek a békeszerződés alapjára.” Az „állig fegyverkezés” persze, költői túlzás. Ebben az időben egymillió lakosra Csehszlovákiában ötmillió dollár véderőlköltség esik, Jugoszláviában nem egészen három és fél, Romániában mintegy két és fél millió. Magyarországon: a „bújtatott” összegeket számítva sem igen több kétmilliónál. A Horthy-,hadsereg kétségkívül „papírtigms”: harckocsik és repülőgépek nélkül egymagában még védelmi háborúra sem képes, a kisantant államok bármelyikének tüzérsége hat-nyolcszorosa a magyar tüzérségnek. Egyébként akkor már semmi sem egyszerű. Hisz közben október 29-én, a New Yorlk-i ,.fekete csütörtökön” kirobbant az 193t3-ig véget sem érő gazdasági válság, amely politikai rendszereket robbant szét, tfasizál s mind agresszívabb külpolitikát formál. Lassan gyűrűzik tovább a New York-d centrumból, előbb Dél-Amerikót borítja el, majd Ausztráliát, Európa igazából csak Ű9t31 nyarán következik. A „jólét” Magyarországában az év végi statisztika szerint 1929-ben a megélhetés általános drágulása 1914-hez viszonyítva: 21,12 százalék. 1930 Zaro Aga, a török Matuzsálem dalocskákat énekel egy New Yark-i bánban, és idén ünnepli 156-ik születésnapját. Még januárban bukik a spanyol diktátor, Primo de Rivera, Alfonz király pedig mind nehezebben tartja magát forrongó országában; a lapok szerint „a köztársasági felforgatok egyik vezére” Eranco őrnagy, az egykori óceánrepülő. Májusban kézrekerül Peter Kürten, a düsseldorfi rém, a kínai zűrzavarból egyre gyakrabban hallatszik ki Csang-Kai-Sek tábornok neve, Ras Taífari pedig elfoglalja Etiópia trónját, Hailé Szelasszié néven. Az afgán Amanullafh viszont már ex-ikirályként járja Európát; ám Magyarországot elkerüli, a pesti vioc szerint nem kíván találkozni „eme nullával” a budai Vánban. Persze, idén is megtartják Párizsban a Miss Európa választást, de most görög szépség a boldog kiválasztott, a „17 éves budai úrleánynak”, Pabsz Máriának nincs olyan szerencséje, mint Simon Böskének tavaly; talán azért, mert a hazai zsűri nem figyelt eléggé az ízlés változásaira. Hisz alig egy éve az Űj Nemzedék divatszakértője még hódolt a „lányos alakú, inas testű és kontytalan nyakú, kényelmes egyszerű ruhás” hölgynek, aki „unalmában átússza a (La Manche csatornát, belavagolja a világot” és „mindenki szeme láttára indul egy fiatalember kíséretében, garde nélkül, aeroplánon egyik földrésztől a másik felé.” De idén már nem vonz a „fiús vékonyság”, kezd visszatérni a „nőies nő”: tünedezik a nyakon kibarotvált frizura, hódit a félhosszú, loknis hajviselet. Nem kellenek az egybeszabott ruhák, itt van újra a hosszú szoknya és vele a már-már elfelejtett blúz: fodros-bodros, zsabós, putf- fos és sima ujjú, egyszínű és tarkabarka. Az estélyi toalettek Napóleon korát idézik, Pathou mester pedig visszaadja a nőiknek a régi, romantikus karmantyút. A divatos férfiú viszont megszabadul a mellénytől, fehér ing helyett rózsa- vagy kékszínűt, tarkán csíkozottat visel az utcán, kötött pamutnyakkendővel, és puha kalapban vagy hajadonfőtt közlekedik. A politika esztendeje ezúttal hágai divatbemutatóval kezdődik: Vilma holland királynő január 2-án fogadja a jórvátételi konferencia delegátusait: jobbján Emma anyakirálynő, balján a fehérbe öltözött kis Julianna, a trón várományosa. A hercegi férj attrakciója csak este következik: óriás torta a büféasztalon, pontos mása a királyi palotának, kivilágított belsejében apró cukor4Ű8
