Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XXVI. (életrajzi esszé)
nyaik nevében a miniszterelnök „irredenta kijelentései” miatt. Bethlen ekkor már Párizsban tárgyal Poincaré miniszterelnökkel és Berthelot külügyminiszterrel. Közben elkészült a Magyar Bánatok Harangja a kelebiai egyházközség számára, június elején felavatják a Magyar Igazság Kútját, 16-án pedig a Margitszigeten újabb kétezer vitézt avat a kormányzó a Rákóczi-karddal. Az ötletes rendezőség gatyába, lajbiba öltöztette az alföldi parasztokat, fejükbe árvalányhajas pörge kalapot nyomott; de az avatandók között Szurmay altábornagy és Keresztes-Fischer Ferenc mellett ott térdel Gömbös Gyula és Héj- jas Iván is ... Közben Párizsban bukik Poincaré, és július végén ismét Briand alakít kormányt, ezúttal tizenkettedszer. Augusztus 6-án már ő nyitja meg a hágai konferenciát, amelyen ismét enyhítik a német jóvátétel fizetési feltételeit és elhatározzák a Rajna-vidék kiürítését. Szeptember elsején a francia „békeangyal Tabuis asszonynak nyilatkozik: „Ha most nem állok elő az Európai Egyesült Államok dolgával, a jelenlegi helyzet megmerevedik... Lassanként minden országban kétféle politikai garnitúra rendezkedett be. Azok, akiket Genlfbe küldenek és ott aláírják a szerződéseket, hogy aztán otthon rájuk támadjanak és meghazudtolják őket. És azok, akik otthon maradnak a fővárosukban, és csinálják tovább a nacionalista politikát. Most kell újra impulzust adni a világszervezetnek, vagy soha, most kell fölébreszteni az általános lelkesedést, különben elvitte az ördög!” Szeptember 5-én Briand már a Népszövetség közgyűlésén hirdeti Páneurópa igéit: „A gazdasági együttműködés megvalósításának egyetlen módja az, ha a kormányok a problémák politikai oldalát ragadják meg. Az olyan földrajzilag összetartozó népek között, mint Európa népei, szövetségi kötelékeknek kell létrejönniük!” A küldöttek egy része lelkesen, fölállva tapsol, MacDonald, a brit kormányfő mozdulatlanul ül a helyén, Stresemann — csontsovány, árnyéka önmagának — lehajtott fejjel gubbaszt. Egy héttel később azt üzeni az interjút kérő Tabuis asszonynak: utazzék inkább Nürnbergbe, látogassa meg - Adolf Hitlert... Október 3-án már halott, és vele sírbaszáll a megegyezést kereső német külpolitika. Utóda Curtius külügyminiszter: „se nem buta, se nem intelligens, szürke kis ügyvéd”. Briand csüggedt, maga is betegnek érzi magát: lehet, hogy mindennek vége, Európa menthetetlen... Október végén már ő sincs a helyén, utóda Tardieu. Október elsején kezdődik a Ludovikán az 1929—30-as tanév, ismét új tanterv szerint, „különös tekintettel a korszerű gépek, tűzgépek, harceszközök, műszaki és híradóeszközök használatában való alapos kiképzés szükségességére”. Az új tervezet a tanmenetet kétéves általános és kétéves szakkiképzésre osztja, de csak a most bevonult első évfolyam számára érvényes. Így a Ludovikán, mint már annyiszor, megint kétféle oktatás folyik, egészen a jelenlegi másodévesek — Oesterreioher György évfolyama — 1932-es avatásáig. Szomorú hír, hogy visszaállítják az 1924-ben megszüntetett hadnagyi rendfokozatot: az idei negyedéveseket már nem főhadnagynak avatják. Ugyanakkor kibővül a tüzércsoport állománya: megalakul a 2. akadémikus üteg, a Ludovika ezután kétszer annyi tüzértisztet ad a hadseregnek, mint ennek előtte. Oesterreioher akadémikus a Tüzér a. osztályban kezdi a tanévet, kitüntetési sáv nélkül, nyakában a karácsonyig érvényes „figyelmeztetéssel”. Tudja, hogy „be kell rúgni a slukk-motort”, ahogy aks-nyelven mondják, és „fűrészelni” keményen; de va436
