Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XXVI. (életrajzi esszé)

parancsnokával” szemben, esetleg önkényes eltávozásra a „kerítésparancsnokságon” át? Nagy „bűne” lehetett mindenesetre, jelzi a lerontott „szóig, szab.” jegye is, vigyáznia kell az elkövetkező időben.

Az oktatási év lezárult, a sportversenyek és ünnepélyek időszaka következik, majd a vidéki kihelyezéssel összekapcsolt nyári gyakorlatoké. Az évzáró ünnepség ezúttal két napig tart: június 23-án tomabemutató, majd a gyalogzászlóalj hadijátéka, 24-én pedig „díszéigés” az ellenforradalmi emlékoszlopnál, aztán az 1919-ben szétrombolt Ludovika-szobor bronzba öntött másának felavatása. Az ünnepségsorozatot lezáró „történelmi képsorban” Oester- reicher akadémikus valószínűleg huszita vagy török martalócként garázdálkodik a nagyréten: a felszabadító lovas vitézek szerepeit nyilván a harmad- és negyedévesek alakítják.

Aztán kiürül az épület, nyári gyakorlatra indul az akadémia, külön-külön a tüzér üteg, a műszaki század és a „bokorugró” zászlóalj, amelyhez most még Oesterreicher György is tartozik. Júliusban az esztergomi táborban szemléli meg őket A gyalogság felügyelője. Kárpáthy Kamilló altábornagy. Augusztus 15-én lefújják a gyakorlatot, 20-án az akadémikusok felsorakoznak a IV. évfolyam avatására, és csak ezután kezdődik a kurta, szeptember 30-ig tartó vakáció.

*

A politikai helyzet ismét változóban. Németország mind nyomatékosabban követeli Genf ben a nemzetiségi konvenciók felülvizsgálatát; Stresemann még március elején mondta el nagy beszédét a keleti német kisebbségek jogainak kiterjesztéséről. Bethlen azonnal reagál: a magyar delegátus április 15-én ugyancsak benyújtja a Népszövetség főtitkárságának a kisebbségek fokozott jogvédelmét követelő memorandumot. De nem késik a kisantant válasza sem. Tárgyalnak a szorosabb gazdasági együttműködésről — Benest különösen nyugtalanítja a német piac növekvő vonzereje Belgrádra és Bukarestre —, összehangolják a vezérkarok működését egy Magyarország elleni védekező vagy megelőző háború esetére. Májusban pedig, a belgrádi konferencián elhatározzák, hogy közösen utasítanak el minden követelést a kisebbségi jogok kiterjesztésére. Ez persze elsősorban Prágának fontos, hisz a hármas szövetség egyetlen állama a csehszlovák, amelyet közelebbről érintenek a német követelések is. Viszont Jugoszlávia az, amely kételyeket támaszthat a kisantant életképességével kapcsolatban. Sándor király még januárban „nagyszerb” alapon vélte megoldani az állam életében alapvető szerb-horvát ellentétet: diktatúrát vezet be, feloszlatja a pártokat, és a nemzetiségi jogokat megszüntetve kilenc adminisztratív egységre osztja fel országát. A horvát nacionalisták tömegével emigrálnak, szélső csoportjaik létrehozzák az uszíasa-szervezetet, amelynek célja a közös délszláv állam felbomlasztása. Mi sem természetesebb, hogy hamarosan megtalálják az utat mind az olasz és magyar, mind az osztrák kormánykörökhöz. Legfőbb támogatójuk Hitler hatalomra jutása után majd a náci Németország lesz.

Május 26-án, amikor a Millenniumi Emlékműnél felavatják a Hősök Emlékkövét, Bethlen már „szokatlanul bátor” beszédet mond: „Amíg egy magyar él a földön, a meghozott ítéletre csak egy válaszunk lehet. Az, hogy azt igazságosnak ,nem, nem, sohasem’ fogadhatjuk el!” A válasz most sem késik soká: a budapesti kisamtant-követek június 10-én közösen tiltakoznak kormá435