Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XXVI. (életrajzi esszé)
az első évfolyamon, ő négyből — gyakorlati kiképzés, gyalogsági lövéstan, bolgár nyelv, tüzérismeret — szerzi meg a jelest, és tizenkét tárgyból ítélik jónak a teljesítményét: gyakorlati és szolgálati szabályzat-ismeretből, hadseregszervezésből, általános és gyalogsági fegyvertanból, műszaki-, híradó- és egészségügy-szakismeretből, tereptanból, de történelemből, tornából, felsőbb mennyiségtanból is. Rosszabbul megy a vívás, nem fűlik a foga a „katonai iránytanhoz” és a középiskolában sem kedvelt ábrázoló mértanhoz: e három-tárgyból elégségest kap. Századparancsnoka, Bydeskuthy őrnagy magaviseletét igen jónak, magatartását katonásnak, külsejét tiszta, rendesnek minősíti. Egységszáma 58 pont, összeredménye tehát: jó. Amikor a tavaszi szünet végén, húsvét keddjén ismét bevonul az akadémiára, sötétvörös gallérhajtókáján már ott díszük a jó rendű tanulót megillető egy kitüntetési sáv. A nyári második félév napirendje nem sokban különbözik a téli időszakétól: egy órával korábban, ötkor szól az ébresztő, s ehhez mérten csúszik minden más időpontra. De kevesebb az elmélet, a tantermi foglalkozás. Annál többet vannak szabad terepen: vázlatok, táj- és látrajzok készítését gyakorolják, geodéziai méréseket végeznek, lő- és harcgyakorlatokra vonulnak ki a kis- rákosi gyakorlótérre, Csibész-erdőbe, a Val ér ia-t elepi homokbányához. Szinay tábornokot tavasszal ismét megszállja az ihlet: „áttanulmányozván az állománykönyvet”, megállapítja, hogy „még mindig sokan viselnek ide- genes hangzású nevet”, így hát napiparancsban szólítja fel akadémikusait a magyarosításra, mert, mint látja, „ha valaha a névmagyarosítás iránti gondolat fellendülése hazafias eszme volt, akkor ma etikai eszme is, mert a megnyomorgatott csonka haza minden fiának erkölcsi kötelessége léte minden megnyilvánulásával a magyarságát belekiáltani a világba”. Aki akarja, megtudhatja — ámbár ez nincs benne a napiparancsban —, hogy a parancsnok maga szolgált követendő példával, hisz pár évvel előbb még Sznistsáknak hívták. Oesterreidher akadémikusra nem hat sem a példa, sem a napiparancs: úgy látszik, semmi baja a nevével. Ez mindössze annyit bizonyít, hogy nem tartozik a „magyarkodó” stréberek közé. Június 17-én a második félévi zárlattal véget ér a kiképzés elméleti időszaka. Oesterreicher György tanulmányi eredménye nem sokat változik az első félévhez képest. Igaz, most már hat jelese van — gyakorlati szabályzatból, történelemből, műszaki ismeretből javít, gyalogsági lövéstanból viszont jóra ront —, nyolc tárgyból megtartja a jó osztályzatot, s megszerzi ugyanezt a minősítést vívásból és irányiamból is. Az ábrázoló mértam marad elégséges, de most ezt a jegyet kapja a „szentséges” tárgyból: szolgálati szabályzatból is — és ez rosszat jelent. Századparancsnoka változatlanul jónak értékeli tehetségét, magatartását katonásnak, külsejét rendesnek. Pontszáma 61, hárommal több, mint az első félév végén, tehát még javított is valamicskét. Mégis: 26 főnyi osztályában a huszonnegyedik helyre szorul, összeredménye: elégséges. Az ok: magatartása, amely az előző zárlatkor még igen jó volt, most csak megfelelő. Személyi lapján pedig ott a záradék Szinay tábornok aláírásával: „Az évvégi zárlat alkalmával megfelelő magaviseleté miatt az akadémia parancsnoka által figyelmeztetésben részesült. A figyelmeztetés 1929. évi jún. hó 17-töl dec. hó 22-ig tart.” Ez pedig azt jelenti, hogy gallérjáról lekerül a kitüntetési sáv. de veszélyben van a vállán levő akadémikusi stráf is. Hogy mi történt, nem tudom. Talán függelemsértésre vetemedett valamelyik „gyakorló 434
