Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
képviselik ma Magyarország látható és igiazi támaszát, és a magyar népnek örömmel kellene üdvözölni őket, ahelyett, hogy gyanakvással és rettegéssel fogadja őket.” Biandholtz tábornok haladéktalanul továbbítja a jelentést Párizsba. A szöveg megjelenik a Nemzeti Űjság október 9-iki számában is, de az általános rettegésre utaló végső mondat elhagyásával. A vizsgálat körülményeire és komolyságára következtethetünk Eckhardt Tibor szeptember 25-én kelt feljegyzéséből: „Horowitz Náthán amerikai ezredes a mai zsidó ünnepen több Ba- laton-menti községet meglátogatott a pogromok kivizsgálása és a zsidóság hangulatának megállapítása végett. A látogatásról előre tájékoztatott zsidóság mindenütt kifogástalanul vallott s a szemlén részt vett angol őrnagy előttem tett kijelentése szerint az amerikai ezredessel szemben, dók on származásra való tekintettel, meglehetősen konfidensen viselkedett, mi az amerikai ezred (est igen kellemetlenül érintette s a zsidóság ellen hangolta ...” A „vizsgálat” pozitív eredménye kellett ahhoz, hogy az angolok és amerikaiak sürgethessék a román csapatok kivonását. Október közepén pedig nemcsak Fiári'zsfc'an, de Bukarestben is idegességet kelt Gyenyikin offenzívá- jának összeomlása Moszkvia alatt: nem lehetetlen, hogy a román csapatokra hamarosan Eesszarábiában lesz szükség. A békekonferencia Ötös Tanácsa ekkor határoz úgy, hogy Budapest és a Tiszától nyugatra levő területek átadását csszekepcfeolja egy, most már jogilag is elismerhető magyar kormány létrehozásával. A fcmegbízott Sir George Clerk bábáskodásával november 5-én kész a megegyezés: Horthy ígéretet tesz p pártok vezetődnék, hogy nem létesít katonai .diktatúrát és alárendeli magát a megalakítandó koalíciós kormánynak. A hadsereg készülhet a budapesti bevonulásra. Furcsa, tiritarka alakulás ez a sietősen felduzzasztott létszámú hadsereg. Egységes uniformis, fegyverzet nincs, az új bevonulókiat beszolgáltatott, falvakban rekvirált kincstári holmikból szerelik fel. Van itt minden: huszármente, békebeli búzavirágkék bakanadrág, fekete népfelkelő-köpeny, a háború frontjain elviásott csukaszürke, t,vörös mundér” — persze, tányérsapka nélkül —, a Mackensen-hadsereg készletéből maradt német egyenruhadarabok. A .sorozottakat rostálják is, de nem nagyon, hisz kevés az „emberanyag”, amiből válogatni lehetne. Még a munkásokat sem lehet kizárni egészen; fegyver- mester, kovács, motorral, szerszámmal bánni tudó ember nélkül nem lehet meg a hadsereg. Horthy a november 4-én kiadott szigorúan bizalmas utasításban is csak azt rendeli el, hogy „a szemezett munkások a katonai szolgálatra való behívásból kízárandók”. Hallgassuk, mát ir erről az emlékező Kádár Gyula: „Mint katonának, nincsenek jó emlékeim erről a hadseregről. A fegyelemmel nem volt ugyan semmi baj, de minden egy csapnivalóin rossz operett katonafiguráihoz hasonlított. Émelygős hazafias jelszavak légköre, lehetetlen nagyságú és származású .sastoll’ a sapkán, legénységnek tyúk- vagy libatol, ázottan csak csupasz szár: komolytalan külső, nem elég komoly belső tartalom ... A zászlóalj tisztikarának zöme minden éjjel részeg volt, rnagát a zászlóaljparancsnokot nemegyszer húzgálták tökrészegen az asztal alatt. Egyesek üzleteltek is ... egyszóval: az a bizonyos tiszteletet parancsoló katonaerkölcs, ami a régi Monarchia tisztikarát általánosságban mégiscsak jellemezte, szinte teljesen hiányzott.” A továbbiakban is elfogadhatjuk Kádár Gyula megállapítását: a csapat 43
