Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
ugyanakkor „a legkategorikusabban hívja fel” a románokat, hogy „minden módon könnyítsék meg ennek a csendőrségnek megalakítását és felfegyverzését.” A francia magatartás kétkulacsos: látszatra egyetértenek a román kivonulást sürgető angolokkal, ugyanakkor nyíltan kimutatják a Friedrich-kor- mány iránti bizalmatlanságukat, titokban pedig támogatják a román szabotázst. A szeptember 15-iki párizsi határozattal függ össze a rosszízű kettős akció, amelyben a románok és a budapesti kormány kölcsönösen leplezik le egymás bűneit, nyilvánvalóan politikai és nem emberiességi szempontoktól vezettetve. A román parancsnokság megbízottja helyszíni szemle alapján számol be a budapesti börtönviszonyokról. A jelentés apró zárkákba zsúfolt fcgolytcmegről, öngyilkosságokról, kínzások miatt abortált állapotos nőről beszél, nyilván a valóságnak megfelelően. De még ugyanezen a napon elkészül a Fr i ed nich -k c r rr á n y tájékoztatója az antant számára ,a román hatóságok illetéktelen beavatkozásairól, ítéleteiről, a Vácott kivégzett 'tizenhárom kommunista fogolyról — s bizonyára ez a jelentés is tényeket közöl. Horthy szeptember 23-án titkos parancsban közli a dunántúli körletpa- rancsnokságokikal: megvan az antant engedélye a nyílt hadseregszervezésre. De ez egyben a fokozott titkolózás kezdetét is jelenti. A parancs előírja a készletek eltitkolását, az antant-bizottság által ellenőrzött kimutatások meghamisítását. Külön hangsúlyozza: a pánoélvomatokrói említés ne essék, „azok se kimutatásban, se vázlaton ne szerepeljenek”. Mivel az antant-rendelkezés szerint székelyeket „a magyar hadseregbe sem sorozni, sem alkalmazni nem lehet”, a székely elnevezés kerülendő. De intézkedni kell a tiszti századok dolgában is, miután az antant-bizottság azokat, „mint ,pretoriánus formációkat’ feloszlatni akarja”. Horthy egyszerű megoldást választ: „Bízva a tisztikar helyes érzékében, hogy magatartásuk által az antant kedvezőtlen véleményét meg fogják változtatni, a tiszti századokat meghagyom és .vadász-századoknak’ keresztelem át.” De ugyanígy rendelkezik a körletparancs- nokságck alárendeltségében működő különítmények dolgában is: „... az eddigi .karhatalmak’ ,csendőrség’ címén, mint rendfenntartó közegek szerepel- tetenéck. Ezáltal az antant bizottság, különösen a románok és franciák előtt kellemetlenül hangzó .karhatalom’ .(Assistenoe) a papíron eltűnik.” A „raviasz” manőver sikerül: a „vadász” és „kisegítő csendőr” alakulatok zavartalanul működnek tovább. Aligha azért, mert az Ellenőrző Bizottságban agyalágyult kontárok ülnek. Szeptember végén Horthy hadserege már elégséges erőt képvisel ahhoz, hogy Fszak-Dvmántúl területét átvegye a megszálló románoktól. De mind több hír szivárcg át a határokon a különítmények tetteiről. Bandholtz tábornok 24-én ,Siófokra küldi megbízottját, Nathan Horowitz amerikai ezredest, hogy ellenőrizze a bécsi missziótól kapott jelentést a dunántúli pogromokról. 27-én már kész a vizsgálat eredménye. „Alaposan betekintettem az ügyekbe” — írja Horowitz —, „érintkezésbe lépvén úgy a környékbeli zsidókkal, mint a magyar nemzeti hadsereg tisztjeivel, és azt találtam, hogy ámbár valóban előfordult több bebizonyított eset, melyben zslidóklat bántalmaztak, sőt meg is gyilkoltak, ezek az esetek legtávolabbról sem vezethetők vissza a magyar hadsereg hatóságaira... Személyesen beszéltem a nemzeti hadsereg számos tisztjével és azt tapasztaltam, hogy mindnyájan a hazafiság és legmesszebbmenő kötelességtudás és igazságosság érzelmeitől vannak áthatva. Jó viselkedésű zsidónak vagy kereszténynek nincs oka tőlük tartani. Ezek 42
