Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Varga Imre: Próbafelvételek Tóth Lászlóról (tanulmány)

VARGA IMRE Próbafelvételek Tóth Lászlóról igazolványkép 1949. szeptember 26-án született Budapesten. Édesapja halála után anyjával átte­lepülnek Izsára, a nagyszülők közelébe, öt éves ekkor. 1967-ben érettségizik Ko­máromban. A Pozsonyba-kerülés érdekében egyetemi tanulmányokba vág. Ám vé­gül mégsem lesz közgazdász: rövid idő múlva jobb ismerősei a szerkesztőik, írók és pincérek, mint a „közgáz” nagytudományú professzorai. Hamarosan szerkesztőségi asztalhoz jut a Kisépítő című gyermeklapnál. Később ismét vidékre kerül, a duna- szerdahelyi hetilap, a Csallóköz munkatársaként sok értékes kezdeményezés kötődik személyéhez. 1975 márciusától 1981 januárjáig a pozsonyi Irodalmi Szemle szerkesz­tője. Jelenleg szabadúszó. Személyi igazolványa foglalkozásrovatában egy ideig té­ves adat szerepelt, s barátai jóízűen megnevették, hogy az újságírót (novinár) a ha­tóság némi félrehallás következtében átminősítette kéményseprővé (kaminár). SZOCIOFOTO Elfogadom a szívélyes kínálást, s utánanyúlok a képnek. S belevetíti képzeletem Dante hatalmas művének Poklát-Purgatóriumát-Paradicsomát egy tízemeletes bér­ház lakóterébe. S lám', meglepetés is nyílik; nem tudni, mit hoznak a váltakozó körök (emeletek). Egyazon szinten: uniformizált pokol s uniformizált éden. Emitt a meghibásodott felvonót szidják mint a bokrot, amott a vacsoraasztalnál üldögél­nek kedélyesen borozgatva; itt a tévéből Niagara kotyog langyosan a szobába, s ott meg egy korosodó lány segíti éppen alkalmi szeretőjének tágranyitni az unifor­mizált paradicsom kiskapuját S alig jelzésszerűen, árnyalatnyi fonákság: a ma­gasság felé megszaporodó káromkodások, ziháló tüdők, fél erővel működő radiáto­rok, bágyadt csurgás a fürdőszoba vízcsapjaiból. S hetven év múlva minden való­színűség szerint omlósra zabálja ezt is az idő: s örülhetnek esetleg utódaink — egy pokoli képeslappal ismét kevesebb. Hacsak nem kerül helyébe kegyetlenebb. Ám járjuk rendületlenül a köröket: az egyen-pokol s egyen-menyország szint­jeit, föl a keresett ajtóig. Egy költő neve rajta; gyakran előforduló, mondhatnám, szokványos. Itt azonban a csallóközi kisvárosban, melynek lakói — most, 1982 vé­gén is — nagyobbrészt magyarok, mégsem mindennapi ez a név. A helyi telefon­könyv nyolc Tóth Lászlója közül egyes egyedül ő szerepel ezen a keresztnéven. A többi mind Ladislav. Ha már ilyen szerencsésen fölkaptattunk az ötödik emeletre, kopogtassunk az ajtón. S nézzünk körül a költő dolgozószobájában, rövidesen olvasók elé kerülő új verseskötetének, az Istentelen színjátéknak keletkezési helyén. Induljon innen ez az előtanulmány-sor, s lépegessünk lassan hátrafelé, el egészen a hatvanas évek végéig, hogy a jelen így nagyobb távlatot kapjon. 340

Next

/
Oldalképek
Tartalom