Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XXV. (életrajzi esszé)

De bárhogyan is, az érdem vitathatatlanul az övé, Szinay tábornoké: hagyományteremtésben őt nem lehet lepipálni. Most, immár parancsnokként, igazán megmutathatja képességeit. Tüstént pályázatot hirdet címer és jelmondat tervezésére. A nyertes pályamű egy kicsit zsúfolt, de „tökéletesen kifejezésre juttatja az intézet múltját, jelenét, jövőjét”: ott a Ludovika-szobor, talapzatánál a hármas halom, rajta ugrásra kész oroszlán, a háttérben Nagymagyaror- szág és napsugarakkal övezett kettőskereszt, fölötte lebeg a Szent Korona. És fönn, félkörben a díjnyertes jelmondat: „A hazáért mindhalálig!” Hamarosan elkészülnek majd a címeres-jelmondatos pecsétgyűrűk is: kap belőlük minden egykori ludovikás és 1929-től valamennyi friss hadnagy „az avatás emlékére és a bajtársi összetartozás örök jelképéül”.

Miközben Szinay tábornok berendezkedik a parancsnoki irodában, Oester- reicher akadémikus is fölszerel: csakúgy, mint egy évvel előbb, „vételezi” mindazt, amire egy „honvédegyénnek” szüksége van: sisakot, csajkát, málhaszíjakat. De a „tábori barna posztózubbony” bal vállszalagján ott virít az évfolyamot jelző egy aranypánt, a kekiszínű nadrág és lábtekercs mellé vörös oldalcsíkos fekete pantallót is kap „fénymáz tiszti topánnal”, a Bocskai-sapkához pedig szemernyős, kamgarnszövettel borított köcsögcsákót és fehér kesztyűt. A szálláskörlet is más, mint volt a tüzérkaszárnyában. A folyosón ott áll ugyan a puskatámla a névcédulák alatt sorakozó Mannlicher ekkel, de a terem parkettás, az ágyán matrac van szalmazsák helyett és lesz nemsokára íülhallgatós rádiója is a fejrésznél. Nincs többé körletmosás, külső őrszolgálat, nincs löveg- karbantartás, istállóügyelet: mindez a „személyzet”, a legénységi különítményekhez vezényelt bakák dolga.

Az önkéntes tüzérből „akadémikus úr” lett. Nem nagy úr persze, hiszen csak zöldfülű első éves, ráadásul „bokorugró, pocsolyakergető” gyalogos állapotban; most még semmi köze volt és leendő fegyverneméhez. Beosztása az akadémikus zászlóalj 2. századába szol, parancsnoka vitéz ippi Bydeskúthy Sándor őrnagy, egyébként a szabályzatok és a „hivatás- és álláskötelmek” akadémikus-faló hírben álló előadója.

Az első évben ugyanis még nincs külön, megosztott kiképzés; a cél az, hogy valamennyi hallgató megtanulja az összes fegyvernem legszükségesebb alapismereteit és ugyanakkor tökéletesen képzett gyalogossá váljék. A tüzérek, műszakiak, híradósok különválasztása másodévben, a huszároké csak harmadévben történik. A három századból álló akadémikus zászlóaljba tartoznak tehát a felső évfolyamok „gyalogsághoz törekvő” hallgatói és a teljes első évfolyam. Az oktatótisztek mellett „gyakorló parancsnokok” is vannak: a század rangidős negyedéves hallgatója az állandó „akadémikus századparancsnok”, a szakasz- és rajparancsnokok kivonulásonként, gyakorlatonként váltakoznak. A századokon belül külön tanulócsoportokba, osztályokba tömörülnek az egy évfolyamhoz tartozó akadémikusok; parancsnok természetesen itt is van: az „osztályelső”, a legjobb eredményt elért hallgató.

A szaktárgyak oktatása speciális tantermekben folyik, kabinetrendszerben. Van gyalogsági, lovassági, tüzérségi, műszaki, nyelvi és — a különböző katonai tudománytárgyakat összefogó — „vezérkari” tanulmánycsoport; ezek mindegyike egy-egy „kiképzésvezető” tiszt irányítása alatt működik. Külön tanterme ❖an a fegyvertannak és lőelméletnek, van híradó- és motorismereti kabinet, terepasztal-szoba. A tüzér alapismeretek oktatása a lövegszínben folyik, a parkbeli tavon a vizenjárást, ponton- és hadihídverést gyakorolják a hallgatók, a kis műszaki gyakorlótéren pedig az akadály- és aknatelepítést, robbanó330