Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
kapitánya. Ezredes lett a Szabadságharcban, melynek célja többek között Magyarország függetlensége és az úrbéri viszonyok eltörlése volt. Ha most, a követelések hallatán, akár Széchenyi, az Űr is megrémülne, s a nemes országot féltvén asztalt öklözve dühöngene, figyelmeztetem Antal nevű fiára, aki a harcok katonája lett, Farkas pedig akkor somogyi alispán, akit a bukás után a pesti Neugebáudéba, Űj-épületbe zártak. Hiszem, ha megéri az Űr, maga sem tett volna másképp. Berzsenyi Lénárd huszárezredest halálra ítélték, de tizennyolc évi várfogságra enyhítve az olmützi börtönbe zárták. Hát ott rajzolta meg százötven rabtársát. Uraságod minden kép hátulján jellemzést olvashatna az illetőről, s még azt, hogy mennyire hasonlatos, de rokona önarcképén egyetlen sort sem találhatna. Szabadulása után hátralévő éveit Magasiban élte le, odahaza sétálva, munkálva és pipálva. Befejezésül hadd említsem meg, a sági iskola folyosófalán kitömött alpesi szirtisas függesztette szárnyát, idetévedt, s idemeredt a kisgyerekek feje fölé utolsó, méteres szárnycsapása. Szeretném, ha Uraságod szívét nem zaklatná föl, mert az utókor, s magam is olyan szavakat használok, melyek az Űr ízlésével ellenkeznek, s mert Hel- meczy vad neologizálásából némely szavak ma is használatosak. Kifogásolja, hogy Helmeczy a hív szívünket hű szívünkre, a héróit hősire, a tölfát tölgyfára, a ferdiket fürdikre korrigálta. Tudom én, még szülőfalumnak is van egy Tölös és nem Tölgyes nevű dűlője, ezek az újítások nem mindig illők, de már annyira megszokottak, hogy hibásnak nem találjuk. A villám, combaim helyett a villámja, combjaim nyelvünkben meggyökeredzett azon szabály szerint, miként Kazinczynak megírta: „A grammaticának egész oeconomiáját tehát az igazság, okosság és ízlés vezeti. Az igazság szab törvényt, az okosság és ízlés pedig kifogásokat formálnak. Ezek néha együtt, néha felváltva s egyesleg munkálnak; néha az igazságnak alája vetik magokat, néha pedig azt vetik magok alá; ahol az igazság bizonyos törvényt nem szab, ott az okosság és ízlés végez, ahol mind az igazság, mind az okosság hallgat, ott az ízlés maga határoz; ahol pedig sem igazság, sem ízlés bizonyost nem lát, ott egyedül az okosság parancsol.” A takarítónők szobája mellett lakom a vasutas szállóban, melyet gunyorosan s egyben büszkén oelli Hiltonnak neveznek a budai várnegyed híres szállodája nyomán. Kérem, hallgassuk együtt az asszonyok csevegését. — Ügy fáj a lábomszára, alig tudok a vonaton fölszállni. — Bassza meg az anyját, vettem a fiamnak egy diplomatatáskát. — Az anyja hétszentségit! — Olyan táskát vettem, hogy csak az na! — Most vett neki 470 forintos csizmát. — Ott a kocsi, tudod, amelyik lerobbant. — Megzavarodok, elég a bőröm, mintha tüzes vasalóval... Este bekentem avval a kenőccsel. — Vegyél algopirint, itt a 6 forint, nesze. Uraságod magas filozófiája és a beszélgetés között, mint ég és föld, mert az égen tiszta csillagok ragyognak, a föld pedig akármilyen megható, mégis tele emberi lommal. Itt ne a trágárságra és a káromkodásra figyeljünk, bármennyire fölütjük rá a fejünket, s talán én is emiatt kezdtem figyelni, inkább a diplomata-táska ajándékra, meg a csizmára. A takarítónők fizetése olyan kevés, hogy a pénztárcát ezek a drága ajándékok ugyancsak megcsapolják. De 292
